Egyre gyakrabban és hangosabban visszatérő politikai kritika itthon, de máshol is, hogy az uniós klímapolitika jelentős anyagi terheket fog rakni a társadalomra. Azonban a kritikák több helyen sántítanak: lesz uniós forrás a társadalmi terhek enyhítésére, és csak a nemzeti kormányokon múlik, hogy ezeket alkalmazzák is. Egy egyszerűsített számítás alapján havi 2700 forintos plusz terhet jelenthet fejenként itthon az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer közlekedés- és épületszektorra történő kiterjesztése, de részletes hatásvizsgálatot a tagországok kormányainak kell végeznie ahhoz, hogy pontosabban lehessen tudni, hogy a különböző jövedelmi csoportokba eső háztartásokat hogyan érintené. Ugyancsak a tagországoknak kell felkészülniük arra, hogyan tehermentesítik a szegényebb háztartásokat – ehhez az EU egy külön alapot is létrehozna, amelyből Magyarország 1100 milliárd forinthoz jutna 7 év alatt.
Nemcsak a magyar, az összes tagállam kormányainak alapvetően három dolgot lehet és kellene tennie a várhatóan hosszúra nyúló tárgyalások alatt:
- Elkészíteni a szükséges hatásvizsgálatokat, amelyek segítik a tisztánlátást a tekintetben, hogy a csomag hogyan hat a lakosságuk jólétére, a gazdaságra és a környezetre.
- Már a javaslat elfogadása előtt felkészülni annak végrehajtására, terveket dolgozni ki arra vonatkozóan, hogy a lakosság szegényebb rétegeit hogyan védjük meg a költségek növekedésétől.
- A bizottsági javaslat olyan módosításait támogatni, melyek lakosságuk érdekeit szolgálják.
Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer egy úgynevezett “cap and trade” rendszer, ahol a teljes kvótamennyiség adott, és ezen belül kereskednek egymással a rendszer szereplői. A teljes kvótamennyiség határozza meg azt, hogy mennyi lehet az összes kibocsátás. A kvóták árát azok szűkössége határozza meg, vagyis az, hogy a teljes kvótamennyiség (kínálat) hogyan viszonyul a szándékozott kibocsátáshoz (kereslethez). Ebben a kontextusban ha a két mennyiség nem találkozik, akkor a kvótakeresletnek kell igazodnia a kvótamennyiséghez, pl. úgy, hogy szigeteljük az épületeinket, alacsonyabb hőmérsékletre kapcsoljuk a termosztátot, vagy elektromos autót veszünk.
Úgy tűnik tehát, hogy egy kibocsátáskereskedelmi rendszer bevezetésének hatása a szegényekre nem feltétlenül rosszabb, mint mondjuk az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványok szigorítása, vagy a belsőégésű autók kivezetése, de ennek pontos meghatározásához ismét a bizottsági javaslat hazai hatáselemzésére van szükség, illetve a hatás nagyban függ a szegényeket támogató intézkedéscsomagtól.
Részletesebben ezt is csak a hatásvizsgálat eredménye alapján lehet megmondani, az azonban nyilvánvaló, hogy a Szociális Klímaalap számunkra fontos eleme a javaslatnak, mivel ez teszi lehetővé, hogy a klímacsomag lakosságra és gazdasági szereplőkre gyakorolt hatásait enyhítsük. Az erre vonatkozó bizottsági javaslat számos ponton módosítható lenne olyan módon, hogy Magyarország jobban járjon.
Ha kíváncsi a teljes cikkre, látogasson el a Másfélfok weboldalára!
