Helmeczi László a sajtóból tudta meg, hogy Volodimir Zelenszkij kitüntette. Záhony polgármesterének neve ott van az ukrán elnök augusztus 21-én aláírt rendeletében. A történet azonban nem 2026-ban kezdődött. 2022.február 24-én délután egy órakor Helmeczi még egy Facebook-posztban kért segítséget a záhonyiaktól. Este hatra a művelődési házban már működött az ideiglenes szállás az Ukrajnából érkezők számára. Öt óra alatt.
Zelenszkij 756/2026-os rendelete alapján Helmeczi az ukrán „За заслуги”, vagyis Érdemrend III. fokozatát kapta meg – ezt a magyar híradások „Szolgálatért” kitüntetésként is említik. Ugyanezt az elismerést kapta Kerekes-Nagy Gáspár budapesti ügyvéd, a Kárpátaljai Sárkányellátó Alapítvány társalapítója is.
A rendelet két magyar kitüntetettet nevez meg. Helmeczi esetében nincs külön, személyre szabott indoklás. Az elnöki dokumentum általánosan az államközi együttműködés erősítéséhez, Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának támogatásához, a jótékonysági tevékenységhez és Ukrajna külföldi megismertetéséhez való személyes hozzájárulást sorolja fel.
A polgármester a Szabolcs24-nek azt mondta, hivatalos indoklást egyelőre ő sem kapott. Úgy véli, az ukrán nagykövet terjeszthette fel a kitüntetésre. Ennek lehetett előzménye az is, hogy körülbelül három hónappal ezelőtt önéletrajzot kértek tőle, de akkor nem közölték vele, hogy milyen célból.
Helmeczi lapunknak felidézte, hogy február 24-én délben már a híradásokból látták a történteket, közben pedig a megszokottnál jóval többen érkeztek vonattal Ukrajna felől. Testvérvárosukból, Csapról is olyan információkat kaptak, hogy krízishelyzet alakult ki, sokan félnek és Magyarország felé indulnak. Délután egy órától a közösségi médián keresztül már takarókat és élelmiszereket gyűjtöttek. A polgármester szerint az első napokban sokan a záhonyi vasútállomáson is aludtak, a művelődési házban pedig naponta mintegy száz ember pihente ki a menekülés fáradalmait.
Az orosz támadás első napján csak vonattal két-háromezer ember érkezett a városba Helmeczi akkori becslése szerint. A legtöbben továbbmentek, de az esti szerelvény mintegy 250 utasáról már helyben kellett gondoskodni. Az első éjszakát körülbelül nyolcvanan töltötték a művelődési házban.
Záhony polgármestere (Fotó: Helmeczi László/Facebook)
A helyzetet egy nagyon prózai menetrendi probléma is nehezítette. A Csap felől érkező utolsó esti vonat után már nem volt csatlakozás Budapest felé. Az embereket nem lehetett februárban egyszerűen a vasútállomáson hagyni hajnalig. Záhony ekkor alig több mint négyezer lakosú város volt. A korabeli olasz L’Espresso-riport szerint a vasútállomáson nagyjából 150 ember fért el, a település egyetlen szállodája pedig 15 szobás volt. Ehhez képest az első napokban több ezres tömeg érkezett Ukrajna felől. Ilyen helyzetre nem volt kész önkormányzati forgatókönyv.
Az UNHCR hónapokkal később olyan esetet is felidézett, amikor egy család 21 kutyával érkezett a szállásra. Helmeczi saját emlékei szerint nyolc, mintegy 90 éves asszony érkezett Záhonyba. „Szegénykék azt sem tudták, hol vannak, csak menekültek, úgy raktuk fel őket a vonatra” -mondta.
Ezeket a problémákat nem lehetett egy hivatali telefonszámmal elintézni. A városban önkéntesek kezdtek dolgozni, érkezett élelmiszer, ruha, matrac, fertőtlenítőszer. Bekapcsolódtak segélyszervezetek is. A MÁV hosszabb vonatokat állított forgalomba a Záhony-Csap határátmenetben, február 27-től pedig ingyenes szolidaritási jegyet adott az Ukrajnából érkezőknek. A háború első időszakában napi hat pár különvonat is közlekedett Záhony és Budapest között.
A segítségnyújtásnak közben nagyon is volt számlája. A teljes összeget négy év távlatából Helmeczi sem tudta pontosan megmondani. Lapunknak azt mondta, az állam az ellátott menekültek élelmezésére naponta és fejenként mintegy 5000 forintos támogatást adott. Szerinte a segítség zöme ugyanakkor civil szervezetektől és más önkormányzatoktól érkezett. Önkéntesek nemcsak Magyarországról jöttek. Helmeczi Brazíliát, Dél-Koreát és Japánt is említette azok között az országok között, ahonnan segítők érkeztek Záhonyba.
A Qubit 2022. március 16-án arról írt, hogy a záhonyi önkormányzat havi egymillió forintért bérelt egy sátrat az érkezők fogadására, amelynek fűtéséhez naponta 15–20 gázpalack fogyott. Helmeczi akkor attól tartott, hogy külső segítség nélkül a város nehéz pénzügyi helyzetbe kerülhet. Március 1-jétől ugyanakkor az állam rendelkezésre bocsátotta a helyi középiskola épületét, így több embert tudtak éjszakára elhelyezni.
Fotó: Associated Press/Szilágyi Anna
Záhony és az ukrán oldal kapcsolata ráadásul nem a háborúval kezdődött. A határ túloldalán fekvő Csap Záhony testvérvárosa, a két települést pedig évtizedek óta összeköti a vasút. 2022-ben ez a kapcsolat egészen más értelmet kapott. Az UNHCR augusztusi riportja szerint addigra több százezer Ukrajnából menekülő ember fordult meg Záhonyban. A szervezet munkatársa két órát töltött Helmeczivel; ezalatt a polgármester mintegy hatvan bejövő telefonhívást kapott.
A történet az első hetek után sem zárult le. Az UNICEF 2023-ban a záhonyi önkormányzattal közösen 48 millió forintos induló kerettel működtetett támogatási programot. Ebben 54 ukrán menekült gyermek mellett 320 helyi gyermeket is elértek. Helmeczi most azt írta a közösségi oldalán: nem tekinti sajátjának a kitüntetést. „Mélyen meghat és megtisztel ez az elismerés, de úgy érzem, nem egyedül engem illet” – fogalmazott.
Kiemelt kép: Helmeczi László/Facebook
