Egyrészt ez önmagában is elég nagy balhé, de vajon hány hasonló eset történhet(ett) hazánkban az elmúlt években?
„Ez nagyon sok pénz, én is azt mondom, hogy nagyon sok pénz. De ha egy ápolási osztályra elviszitek, ott is 120-130-140 ezer az ápolás díja és akkor az csak az intézménynek megy”
– mondta egy idős asszony hozzátartozójának egy évvel ezelőtt egy budapesti kórház krónikus osztályán dolgozó főnővér, aki a mondat elhangzása előtt pár perccel kért és vett át összesen 170 ezer forintot azért, hogy az asszony bennmaradhasson az osztályon.
A 170 ezer ráadásul nem egyszeri összeg volt, hanem havi díj. Az idős, krónikus beteg nőt tavaly kórházba kellett vinni belgyógyászati problémákkal, mert az otthoni ápolása nem volt többé lehetséges, ugyanis intravénás antibiotikumra és infúzióra volt szüksége. Az idős asszonyt előbb az egyik nagy budapesti kórház sürgősségi osztályára szállították, ahol alanyunk, K. beszámolója szerint mindent elkövettek, hogy minél előbb megszabaduljanak tőle. Végül a hozzátartozónak azt sikerült elérnie, hogy az idős nőt átszállítsák egy másik kórházba, ahol négy napot töltött, majd onnan is „kitették” arra hivatkozva, hogy nem szorul kórházi ellátásra, miközben K. szerint sokkal rosszabb állapotban volt, mint amikor felvették.
Az idős asszonyt ezután szállították abba a kórházba, amely történetünk középpontjában áll. Előbb a sürgősségi osztályra vették fel, ahonnan 12 óra infúzió után áthelyezték a belgyógyászatra. K. viszont rettegett attól, hogy innen is ki fogják tenni, miközben azzal is tisztában volt, hogy az idősotthonokban is több éves várólisták vannak, neki pedig azonnali megoldásra volt szüksége.
Ekkor jött egy tipp egy ismerősétől, hogy keressék meg a kórház krónikus osztályán dolgozó főnővért, aki tud megoldást a problémájukra. K. találkozott is a főnővérrel, aki rögtön elé rakott egy listát arról, hogy az osztályon dolgozóknak mennyit kell fizetni havonta ahhoz, hogy az idős asszony bennmaradhasson az osztályon.
Eszerint havonta kell fizetni:
- az osztályvezető főorvosnak 50 ezer forintot,
- a helyettesének 20 ezret,
- a főnővérnek 25 ezret,
- a gyógytornásznak 5 ezret,
- a 10 nővérnek pedig fejenként 7 ezret.
Az ápolási osztályokon egyébként szedhetnek napi díjat, de ez maximum napi 800 forint lehet. Ebben a kórházban viszont nem volt napidíja az osztályon való ellátásnak, tehát az asszonynak tb-alapon, ingyenesen járt volna az ellátás.
K.-nak nem volt más választása, félt attól, hogy ha nem fizet, akkor kirakják az idős asszonyt a kórházból, ezért borítékban, mindenkinek külön címezve bevitték a 170 ezer forintot a kórházba és átadták a főnővérnek.
Az egyik beszélgetés alkalmával arról is szó esett, hogy a főnővér el tudja intézni, hogy ne kelljen kivárni a 4-5 éves várólistát az egyik budapesti idősotthonban, ha befizetnek az otthonnak a beugrón felül még egymillió forintot. Ezt a pénzt előre kell fizetni egyfajta foglalóként, és legalább 1-2 hónapba telt volna, mire elintézik, hogy legyen hely, ez pedig magában hordozta azt a kockázatot, hogy az idős asszony addig meghal és hiába fizették be az összeget.
Végül az idősotthoni helyre szánt egymillió forint befizetésére nem került sor, és a kórház főnővérének sem kellett befizetni a következő havi tarifát, ugyanis az idős asszony még abban a hónapban elhunyt. További részletek a 444.hu cikkében olvashatók.
