November végén különleges találkozóra került sor Tuzséron, ahol 23 év után először találkozott újra az egykori 11 éves Lami Attila azokkal a vízügyi dolgozókkal, akik 2001-ben megmentették az életét.
A történet március 12-én kezdődött, amikor Attila biciklijével az áradó Tiszába csúszott, és a megáradt folyó azonnal elsodorta. Szerencséjére sikerült megkapaszkodnia egy vékony fűzfaágban, ahol kétségbeesetten várta a segítséget, miközben társai ijedtükben elfutottak. A szerencse azonban mellé szegődött: a sok nézelődő között akadtak olyanok, akik észrevették szorult helyzetét, és értesítették a közelben dolgozó vízügyeseket.
A gáterősítésen dolgozó három szakember – Kacsora József földesi csatornaőr, Simon Imre hajdúszoboszlói gépkocsivezető és Szabó Gyula bakonszegi csatornaőr – gondolkodás nélkül a helyszínre sietett. A mentés rendkívül kockázatos volt: a sodró ár és a felgyülemlett uszadék mellett a vékony fűzfaág eltörésének veszélye is fenyegetett. A három férfi emberláncot alkotva, egymás kezét fogva küzdött az árral. Szabó Gyula volt az, akinek végül sikerült megragadnia az akkor saját gyermekével egyidős Attila kezét, és kollégáival együtt partra húzniuk őt.
A drámai mentés után Simon Imre azonnal hazaszállította az átfagyott, átöltöztetett fiút, míg kollégái, Szabó Gyula és Kacsora József a Tisza mellett dideregve várták visszatértét, hogy a záhonyi szállásukon végre ők is átöltözhessenek. A hazaérkezés sem volt zökkenőmentes: a nagymama először azt hitte, unokája elszökött otthonról és ezért hozták haza. Miután tisztázódott a helyzet, a család azonnal sietett köszönetet mondani a “nem piros köpenyes, hanem vízügymellényes hősöknek”.
A mostani találkozón már csak ketten lehettek jelen a megmentők közül, mivel Kacsora József sajnos fiatalon megbetegedett és tíz éve elhunyt, két lányt hagyva maga után. Simon Imre, aki már nyugdíjas éveit tölti Hajdúszoboszlón, és a még ma is aktív, nyugdíj előtt álló Szabó Gyula örömmel és meghatottan idézték fel a régi történetet. A találkozó során kiderült, hogy Szabó Gyula már egy éve felvette a kapcsolatot Attilával, és elégedetten nyugtázta, hogy “jó ember lett a megmentett fiúból”.
Az egykori kisfiú ma már boldog családapa és postai dolgozó, négyéves kisfiával büszkélkedhet. A találkozón elmondta, máig hálás megmentőinek az életéért. Édesanyja, aki süteménnyel várta a vendégeket, elérzékenyülve idézte fel az akkori napokat. Elmesélte, hogy napokig siratta a történteket, és csak az nyugtatta meg, hogy a Jóisten megtartotta egyetlen fia életét. “Attila mindig jó gyerek volt” – árulta el az édesanya a beszélgetés során.
A hősies mentést annak idején Kóthay László akkori vízügyi igazgató is méltányolta, és mindent megtett azért, hogy a jótett elismerésben részesüljön. A három életmentő Nyíregyházán vehette át az elismerő okleveleket. Az eseményről a helyi sajtó is részletesen beszámolt: a Vízcseppek Magazin, a Hajdú-Bihari Napló, a Kelet-Magyarország és a Bakonszegi Harsona is megörökítette a történetet.
A találkozó során Simon Imre egy fontos javaslattal is élt: minden eshetőségre felkészülve szükséges lenne a szolgálati járművekbe mentőöveket helyezni, ami akkor is nagy segítség lehetett volna. A történet időszerűségét mutatja, hogy Szabó Gyula hivatástudata a családban is tovább él: a 2023-as dunai árvíznél már fiával együtt teljesített szolgálatot, bizonyítva, hogy a vízügyi szakma továbbra is nélkülözhetetlen szerepet tölt be az emberek biztonságának védelmében.
A megható találkozó végén mindenki egyetértett abban, hogy vannak olyan pillanatok az életben, amiket soha nem felejt el az ember – és ez a történet mindannyiuk számára egy ilyen meghatározó emlék marad.
Forrás: Vízcseppek
