Kritikai hullámot váltott ki, hogy az új kormány által bejelentett államtitkárok között nem találni roma szakembert, noha sokan arra számítottak, hogy a kormányváltás után a cigány közösség képviselete hangsúlyosabban jelenik meg a végrehajtó hatalomban. A vita nem pusztán személyi kérdésről szól: a bírálók szerint szimbolikus jelentősége van annak, hogy miközben Magyarország legnagyobb nemzetiségi közösségéről beszélünk, az államtitkári szintű döntéshozatalban nem látszik roma jelenlét.
A napokban történt hivatalos bejelentés szerint a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök 55 államtitkárt nevezett ki. A kormányzati kommunikáció elsősorban az érintettek szakmai hátterét, diplomáinak számát, életkori és nemi összetételét emelte ki: a lista egyharmada nő, a kinevezettek összesen 103 diplomával rendelkeznek, a legfiatalabb államtitkár 28, a legidősebb 66 éves. A kormányzati értelmezés szerint a névsor azt üzeni, hogy az új kabinet jogi, közgazdasági, műszaki-informatikai, társadalomtudományi, egészségügyi, agrár- és környezetvédelmi tudásra épít.
A RomaPlay című weboldal azonban rámutat egy hiányosságra: a szakmai sokszínűségre épített kormányzati narratívából kimaradt egy fontos társadalmi szempont: a roma közösség közvetlen politikai képviselete. A cikk lényege szerint nem az a kérdés, hogy a kinevezettek alkalmasak-e a feladatukra, hanem az, hogy egy ilyen jelentőségű állami vezetői körben miért nem jelent meg olyan roma szakember, aki saját tapasztalatával, közösségi beágyazottságával és szakpolitikai tudásával képviselhetné a magyarországi cigányság ügyeit.
A kritika nem arról szól, hogy a kinevezett államtitkárok szakmailag alkalmatlanok lennének. A megszólalók többsége éppen azt hangsúlyozza: örvendetes, ha felkészült szakemberek kapnak szerepet az államigazgatásban. A hiányérzet abból fakad, hogy a roma ügyekről továbbra is úgy születhetnek döntések, hogy azok előkészítésében és végrehajtásában nem jelenik meg kellő súllyal az érintett közösségek saját tapasztalata. Vagyis a bírálók szerint nem szimbolikus jelenlétre, nem díszletként használt roma szereplőkre, hanem valódi döntési pozícióban lévő, felkészült roma szakemberekre lenne szükség.
A csalódottság egyik visszatérő neve Orsós János, a Dr. Ámbédkar Iskola alapítója. Többen úgy vélik, ő olyan oktatási, társadalmi és tereptapasztalatot hozhatott volna a kormányzati munkába, amely régóta hiányzik az állami döntéshozatalból. Az ő neve sokak számára annak a reményét jelentette, hogy a roma fiatalok oktatása, a hátrányos helyzetű térségek ügye és az inkluzív társadalom gondolata nemcsak civil vagy szakmai szinten, hanem állami hatáskörrel is megjelenhet.
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője közösségi posztjában először azt emelte ki, hogy örül a női államtitkárok magasabb arányának, ezt fontos előrelépésnek nevezte. Ugyanakkor hozzátette: a roma reprezentáció miatt komoly hiányérzete van. Mint írta, nem ő az egyetlen, aki „drukkolt Orsós Jánosért”. L. Ritók szerint Orsós látásmódjából lehetne építeni egy inkluzívabb társadalmat, ezért sajnálja, hogy nem kapott valódi hatáskört. Véleménye különösen azért fontos, mert az Igazgyöngy munkája évek óta a generációs szegénység, a leszakadó térségek és a gyerekesély kérdései köré épül. Ő tehát nem egyszerű identitáspolitikai ügyként, hanem mély társadalmi problémaként látja a roma képviselet hiányát.
Szénási Szilvia, az Uccu Alapítvány vezetője a „semmit rólunk nélkülünk” elvét nevezte a demokratikus működés egyik alapjának. Szerinte elfogadható lehet az a kormányzati logika, hogy ne külön romaügyi államtitkárság működjön, hanem a roma közösségeket érintő ügyek minden szakpolitikai területen megjelenjenek. Csakhogy ez szerinte csak akkor lenne hiteles, ha az érintett minisztériumokban roma szakemberek is valódi felelősséggel járó pozíciókba kerülnének. Szénási szerint nem elegendő általánosságban beszélni társadalmi felzárkózásról, esélyteremtésről vagy kulturális sokszínűségről, ha közben az érintettek tudása és tapasztalata nem kap helyet a döntési pontokon. Orsós János kimaradását ő is szomorúnak nevezte, mert sokak szemében az ő szerepvállalása jelenthette volna annak bizonyítékát, hogy a kormányváltás valódi szemléletváltással is jár.
Rácz Béla, az 1 Magyarország Egyesület részéről szintén kettős üzenetet fogalmazott meg. Egyrészt örömét fejezte ki amiatt, hogy szakmailag felkészült államtitkárok kerülnek pozícióba, másrészt szerinte nehéz nem észrevenni a legfeltűnőbb hiányt: „romák nincsenek köztük”. Rácz szerint a folyamat még nem zárult le, hiszen a miniszteri biztosi, helyettes államtitkári és főosztályvezetői kinevezések még hátravannak. Ugyanakkor már most fontos kimondani, hogy a roma egyenlőség ügye nem lehet hiteles roma részvétel nélkül. Megfogalmazása szerint nem díszletekre van szükség, hanem olyan szakemberekre, akik a tervezésben, a döntéshozatalban és a megvalósításban is részt vesznek.
A közösségi médiában Oláh József, Glonczi László, Budai Gábor és Bogdán István is megvitatta a kialakult helyzetet. Budai Gábor szerint a roma ügyben is valódi rendszerváltásra lenne szükség, mert az elmúlt évek egyik legfontosabb tanulsága, hogy a romák bevonása nélkül nincs érdemi változás. Úgy látja, nem elég jó szándékú programokat indítani, ha azok megtervezésébe nem vonják be azokat, akik ismerik a terepet, a települési viszonyokat, a helyi hatalmi függéseket és a mindennapi problémákat. Szerinte a roma közösségben sok olyan szakember dolgozik, aki pontosan tudja, hol buknak el a felzárkóztatási programok, mégsem láthatók a minisztériumi döntéshozatalban.
Bogdán István ennél is élesebben fogalmazott. Szerinte a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben a romák sem a döntések előkészítésében, sem meghozatalában, sem végrehajtásában nem kaptak valódi szerepet. A mostani kormányváltás több területen paradigmaváltást ígér, de a roma ügyben ez egyelőre nem látszik. Bogdán szerint nem kirakatfigurákra vagy szimbolikus szereplőkre van szükség, hanem valódi hatalommal rendelkező roma szakemberekre. A legnagyobb problémának a párbeszéd hiányát tartja: nem világos, melyik minisztérium vagy kormányzati szereplő felel majd a roma ügyekért, és az sem látszik, milyen csatornákon keresztül egyeztethetnek a roma civilek és szakmai szervezetek a kormánnyal.
Glonczi László, a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének vezetője még bízik abban, hogy a következő szinteken megjelenhetnek roma szakemberek. Szerinte a helyettes államtitkári, szakmai vezetői és háttérintézményi pozíciók még lehetőséget adhatnak a bevonásra. Ugyanakkor ő is figyelmeztet: ha a kormányzat valóban számolna a roma szakértőkkel, annak már most látszania kellene az előkészítő munkában. Glonczi a korábbi roma programok és támogatások átlátható vizsgálatát is sürgeti, különösen a telepfelszámolási és integrációs pénzek ügyében.
Oláh József józsefvárosi önkormányzati képviselő, a Méltóságot a Romáknak Mozgalom vezetője szerint a roma közösség sokkal többet várt a kormányváltástól. Álláspontja szerint jelenleg inkább kormányváltás történt, mint rendszerváltás, mert a romák továbbra sem kapnak érdemi beleszólást a róluk szóló döntésekbe. Ő is hangsúlyozza: Magyarországon sok felkészült roma szakember dolgozik az oktatás, a lakhatás, a gyermekvédelem, a szociálpolitika és az integráció területén, mégsem kapnak kormányzati szerepet. Orsós Jánost például oktatási államtitkári pozícióban is el tudta volna képzelni.
A vita végső kérdése tehát nem az, hogy kell-e külön romaügyi államtitkárság. A megszólalók többsége szerint a valódi kérdés az, hogy lesz-e helye a roma tudásnak az állami döntéshozatalban. Mert ha a roma közösségekről szóló döntések továbbra is roma szakemberek nélkül születnek, akkor a „semmit rólunk nélkülünk” elve ismét csak jól hangzó mondat marad. A következő kinevezések ezért kulcsfontosságúak lesznek: ott dőlhet el, hogy az első államtitkári lista fájó hiánya korrigálható mulasztás, vagy egy újabb bizonyíték arra, hogy a roma közösség továbbra is kívül marad a döntéshozatalon.
Az ügy politikai súlyát növeli, hogy a roma érdekképviselet országos szinten is átalakulóban van. A HVG május elején arról írt, hogy Aba-Horváth István nem teljes jogú országgyűlési képviselőként, hanem nemzetiségi szószólóként kerülhetett a parlamentbe, miután a roma nemzetiségi lista nem szerzett elegendő szavazatot a kedvezményes mandátumhoz. Az Országos Roma Önkormányzat élén is változás történt, Dancs Mihályt választották elnökké. Ebben a helyzetben különösen érzékeny kérdés, hogy az új kormány milyen intézményes csatornákon keresztül akar párbeszédet folytatni a roma közösségekkel.
Amennyiben érdeklik önt a romák hazai problémái és azok lehetséges megoldásai, testvérlapunk, a Borsod24 podcastját, a Két cigány beszélget című adássorozatot is ajánljuk olvasóinknak, amelyben rendszeresen vitatkozunk a témákról – és ahol nemrégiben Orsós János is a vendég volt.
