Július végére nemcsak a szabolcsi földek száradtak ki. A folyók vízállása történelmi mélypontok közelébe került, a Nyírség talajvízkészlete pedig tizenkét év alatt több mint egymilliárd köbméterrel csökkent.
A vízügy gyorsadatai szerint 2026. július 31-én reggel a Tisza Tivadarnál mínusz 302 centiméteren állt. A nyilvántartott legkisebb vízállás mínusz 323 centiméter, vagyis mindössze 21 centiméter választotta el a folyót az eddig mért legalacsonyabb helyi értéktől. A vízhozam másodpercenként 47,84 köbméter volt.
Vásárosnaménynál mínusz 205, Záhonynál mínusz 322 centiméter körüli vízállást mértek. Fontos, hogy minden vízmércének saját nullpontja van, ezért az egyes állomások centiméterértékei közvetlenül nem hasonlíthatók össze. A történelmi minimumok közelsége azonban jól mutatja, mennyire visszahúzódtak a folyók a saját, évtizedek alatt megfigyelt vízjárásukhoz képest.
Július 31-én délelőtt a Szamos Csengernél mínusz 126, Tunyogmatolcsnál mínusz 84 centiméteren állt, Szatmárnémetiben pedig mínusz 116 centimétert mutatott a mérce. A Krasznán Kocsordnál 102, Ágerdőmajornál 124 centimétert mértek, míg a Túr Garbolcnál mínusz 104 centiméter körül járt.
A különbséget jól érzékelteti a 2000-es év, amikor jelentős áradások vonultak le a térség folyóin. A Tisza akkor tavasszal Vásárosnaménynál 882 centiméteren tetőzött. A mostani mínusz 205 centiméterhez képest ez 10,87 méteres különbséget jelent.
A vízügyi vizsgálatok szerint 2010 és 2022 között 5,21 köbkilométerrel csökkent a talajvízzel kitöltött földtani térfogat a Nyírségben. Húszszázalékos porozitással számolva ez mintegy 1,042 milliárd köbméteres vízkészlet-csökkenésnek felel meg. A számítások szerint tizenkét év alatt átlagosan 102 centiméterrel került mélyebbre a talajvíz szintje.
A Szatmári-síkság mélyebb részein és a folyóvölgyekben a talajvíz általában közelebb van a felszínhez, a Nyírség magasabb homokhátain viszont több méterrel mélyebben helyezkedhet el. Friss, településenként összehasonlítható 2026-os mérési adatsor nem érhető el nyilvánosan. A nyári csapadék ráadásul rendkívül egyenetlenül érkezett. Egy-egy zivatar ugyan átáztathatta a talaj felső néhány centiméterét, a mélyebb rétegek többhetes vízhiányát azonban nem tudta pótolni.
A kukorica a virágzás és a szemképződés időszakában különösen érzékeny a vízhiányra. Forróságban és száraz talajban kevesebb szem képződik, a csövek rövidebbek maradnak. A napraforgónál a tartós szárazság kisebb tányért és gyengébb magképződést okozhat. Az almaültetvényekben a vízhiány kisebb gyümölcsméretet, napégést és idő előtti gyümölcshullást eredményezhet. A termés egy része emiatt nem étkezési almaként, hanem jóval olcsóbb ipari alapanyagként kerülhet piacra.
Szabolcs-Szatmár-Beregben ennek országos jelentősége is van, hiszen a magyar almatermő terület meghatározó része a vármegyében található.
A szárazság következménye sokszor már a válogatókban is látható. Több lehet az apró, napégett vagy szabálytalan termék, miközben csökkenhet az első osztályú áru aránya. A gazdák így kisebb bevételt érhetnek el, miközben az öntözésre és a válogatásra is többet kell költeniük.
A Nyírségvíz Zrt. 91 település mintegy 342 ezer lakosának ivóvízellátásában vesz részt. A szolgáltató július 31-én elérhető közleményei között nem szerepelt aszály miatt elrendelt, egész települést érintő általános ivóvíz-korlátozás.
Kánikulában ugyanakkor az esti locsolás, a medencetöltés és a megnövekedett háztartási fogyasztás miatt akkor is jelentősen csökkenhet a hálózati nyomás, ha maga a vízbázis nem került veszélybe.
A sekély magánkutak vize pedig attól még nem feltétlenül iható, hogy tisztának látszik. Ennek megállapításához laboratóriumi vizsgálatra van szükség.
Egy száz négyzetméteres tetőre hulló tíz milliméter eső elméletileg ezer liter vizet jelent, bár ennek csak egy része gyűjthető össze. A csapadékvizet fedett tartályban lehet felfogni, majd például öntözésre felhasználni.
A kerteket kora reggel vagy este érdemes locsolni. A magasabbra hagyott fű és az árnyékot adó növényzet szintén segíthet abban, hogy kevésbé forrósodjon fel a talaj és az udvar.
A legtöbb településen még mindig az a reflex, hogy a záporvizet minél gyorsabban kivezessék az utcákból. Szabolcs-Szatmár-Beregben azonban ez hosszabb távon önsorsrontó gyakorlat lehet: ugyanazt a vizet vezetik el, amely később hiányzik a parkokból, a kertekből és a talajból.
Nem minden árkot kell kibetonozni. Van, ahol füves árok, máshol egy mélyebben fekvő park vagy kisebb tározó tarthatná helyben a vizet. Az önkormányzati épületek tetejéről összegyűjtött csapadék később a fák és a parkok öntözésére használható.
A településrendezési szabályokkal csökkenthető a telkek teljes leburkolása, ösztönözhető a vízáteresztő burkolatok használata és a meglévő fák megtartása is.
Szabolcs-Szatmár-Beregben valójában nem egyetlen aszályos jelenségről van szó. Apad a Tisza, a Szamos, a Kraszna és a Túr. Szárad a kukorica, a napraforgó és az alma gyökérzónája. A Nyírség alatt közben csökken a tárolt talajvíz mennyisége, miközben több százezer ember ivóvízellátását kell folyamatosan biztosítani. A csapból még folyik a víz. Éppen ezért most kellene megtartani azt, ami leesik – nem akkor, amikor a kutak, a termőföldek és a vízművek egyszerre kerülnek nyomás alá.
