Az emberi élet fenntarthatóságának meghatározására szolgáló másik mérőeszköz a szénlábnyom. Ez megmutatja, hogy egy személy mennyi CO2-kibocsátást okoz egy adott időszakban. A számítás kiindulópontja a Föld természetes biokapacitása, amely elméletileg az emberiség rendelkezésére áll. Ez a bolygó különböző területeiből adódik, beleértve az olyan termőterületeket, mint a szántóföldek, legelők, halászterületek, művelt területek, erdőterületek és a szén-dioxid-kibocsátást megkötő földterületek. Az ökológiai lábnyom érvényes mértékegységeként a földterület átlagos biológiai termelékenységét, az úgynevezett “globális hektárt” (gha) határozták meg.
De mennyit is használunk valójában? Az élelmiszertermelés, az állattenyésztés, a fogyasztási cikkek gyártása, az energiatermelés, a közlekedés és az utazás – szinte minden, amit teszünk, erőforrásokat fogyaszt. Ez magában foglalja a hulladék ártalmatlanítását és az általunk kibocsátott szén-dioxid-kibocsátás elnyelését is. Az ökológiai lábnyomot úgy határozzuk meg, hogy az erőforrások és a földterület tényleges fogyasztását a Föld biokapacitásához viszonyítjuk.
Ideális esetben az egyes személyek nem használhatnak fel több erőforrást, mint amennyi a rendelkezésükre áll. A valóságban sajnos azonban másképp néznek ki a dolgok.
Nézze meg, mekkora a te ökológiai lábnyomod! Ezen az oldalon talál is hozzá egy tesztet.
Ha érdekli a teljes cikk, látogasson el az Ökopolisz oldalára!
