Fémkeresővel bukkantak Tiszajenő térségében az elmúlt két év legjelentősebb leletére – adta hírül a magyarmuzeumok.hu A közel száz bronztárgyat tartalmazó két agyagedény kiemelésében a Damjanich János Múzeum régészei, Nagy Fanni és Kovács Péter vettek részt.
Tiszajenő határában egy dombvonulat két lejtőjén találta meg korszerű, nagyon érzékeny, több mint ötszázezer forintot érő detektorával a különleges kincseket Balogh Csaba, az intézmény önkéntese. Többször alaposan átvizsgálta a területet, mire rábukkant az első, majd egy hét múlva a második kincsre. Az első edény húsz centiméteres mélységben hevert, melyet gyorsan visszatemetett és egy héten át rejtegetett, hogy ne vegyék észre. Közben átvizsgált egy másik területet is és ott bukkant a közel fél méter mélységben lévő negyven centis átmérőjű agyagedényre amiben hetvenhárom tárgyat rejtettek el annak idején.
Tiszajenő térségében nem először kerültek elő értékes leletek. 2020 végén egy 60 grammos arany karperec egy darabjára bukkantak a múzeum munkatársai, amiről később kiderült hogy legalább 3500 éve feküdt a föld alatt.
De mik is azok a bronzkori kincsek pontosan? Ebből a korból meglehetősen gyakorinak számítanak azok a leletegyüttesek, amelyekben nagy értékű bronz-, ritkábban aranytárgyak, mint például ékszerek, viseleti elemek, valamint fegyverek vannak gondosan elhelyezve egy helyre a föld alá. Ezek kerülhetnek elő egykori településekről, épületek padlója alól, de akár a falvakon kívül, mocsaras területekről, folyók medréből, vagy barlangokból is. Hogy mi célból rejtik el ezen tárgyakat, máig nem teljesen világos a régészeknek. Többek között felmerül a valamilyen magasztosabb lénynek, például az ősöknek vagy az isteneknek szánt felajánlás, áldozat. Lehetett esetleg egy-egy fémműves mester vagy kereskedő saját beolvasztásra, értékesítésre váró elrejtett készlete, vagy talán valamilyen vész, támadás során a család vagy a közösség föld alá eldugott értékeinek lerakata.
