A Tiszalöki Vízlépcső a Tisza szabályozásának során megépített első jelentős méretű műtárgy. Építésének terve már 1863-ban megfogalmazódott.
Az öntözőrendszerek építését 1940-ben kezdték meg Tiszalökön, a duzzasztóművet 1954 tavaszán, a hajózsilipet pedig 1958-ban adták át, míg a vízerőtelepet 1959-ben helyezték a villamosenergia-termelés szolgálatába. A Tiszalöki vízlépcső a felette lévő folyószakasz mederduzzasztásával megteremtette a lehetőségét annak, hogy a Keleti- és Nyugati-főcsatornákon keresztül öntözővíz jusson a Körös-völgybe. (1973-ig, a Kiskörei vízlépcső elkészültéig ugyanis csak a tiszalöki átvezetéssel lehetett az alföldi vízigényeket kielégíteni.) A duzzasztás emellett állandó hajóutat biztosított a Tiszán és a Bodrogon, valamint a vízerőműben évi 54 GWh villamos energia termelését is lehetővé tette, írja a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kötivizig.
A duzzasztómű az elmúlt 70 év során az eredeti funkciók mellett újabb és újabb társadalmi, gazdasági igényeket is kiszolgált, mint az ivóvízellátás Debrecenben, a vízminőségi kárelhárítás, a kívánatos ökológiai állapot folyamatos fenntartása a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzetben, vagy a nemzetközi hajóút biztosítása Tokajig.
A vízlépcső építésében mintegy 1500 hadifogoly is részt vett.
