A szabolcsi Géberjén alig ötszáz lelket számláló aprófalu, ahol azonban az elmúlt másfél évtizedben olyan összegek landoltak, amelyek akár egy kisvárost is felpezsdíthetnének. Több mint 2,7 milliárd forint európai uniós és állami támogatás érkezett ide és a környező településekre – papíron szociális ellátásra, turizmusfejlesztésre, közösségi programokra. A valóság azonban árnyaltabb képet mutat: turisztikai létesítmények, amelyek zárva tartanak, élménytér, ahol nincs élmény, és egy politikai família, amely a közpénzek felhasználásának mestereivé vált.
A dinasztia és a „Jót s Jól” birodalom
Az egykor dízelmozdonyszerelő Kovács Sándor politikai karrierje 2000-ben indult, amikor Géberjén polgármestere lett. Tíz éven át vezette a falut, majd 2010-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés alelnöke lett, végül 2014-ben országgyűlési képviselővé választották a Fidesz színeiben. A Mátészalkát is magába foglaló 5. számú választókerületet azóta is ő képviseli a parlamentben. A politika azonban a Kovács családban valóban „családi vállalkozás”, ahogy Bayer Zsolt 2020-as írásában büszkén fogalmazott. Amikor Kovács Sándor megyei pozícióba került, a géberjéni polgármesteri széket több viharos fordulat után végül Máténé Vincze Andrea, egy fideszes jelölt foglalta el. 2019-ben pedig a kör bezárult: Kovács fia, Kovács Dániel Sándor lett a település vezetője, szintén a Fidesz-KDNP színeiben. A szomszédos Fülpösdarócon pedig Kovács Sándor testvére, Kovács Csaba polgármester 1994 óta megszakítás nélkül.
A Kovácsék által felépített rendszer központi eleme a 2007-ben alapított Jót s Jól a Szatmári Kistérségben Egyesület. Kovács Sándor hozta létre, majd miután országgyűlési képviselő lett, a vezetést átadta feleségének, Kovács Sándornénak. Az egyesületben vezető tisztséget visel a fia, Kovács Dániel és a lánya, Kovács Eszter is. Az egyesület hivatalos célja megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása és szociális feladatok ellátása – és valóban végez ilyen tevékenységet. Ám a szervezet idővel olyan naggyá nőtt, hogy egyes, klasszikusan önkormányzati feladatokat is átvett. A fiatal polgármester, Kovács Dániel főállásban az egyesületnél dolgozik, a falu vezetését csak társadalmi munkában végzi.
A pénzáramlás anatómiája
A hivatalos pénzügyi beszámolók alapján az egyesület működésének valódi természete jól látható. A szervezet bevételeinek 90-95 százaléka támogatásokból származik, az önálló üzleti tevékenység minimális. 2015-ben az egyesület 10,1 millió forint értékesítési bevételt ért el, miközben 263,3 millió forint támogatást kapott – a támogatások aránya 96,3 százalék volt. 2016-ban ez némileg javult: 30,9 millió forint üzleti bevétel mellett 285,5 millió forint támogatás érkezett, vagyis 89,3 százalékos függőség. 2024-re az üzleti bevétel 66,9 millió forintra nőtt, de a támogatások is 717,6 millió forintra emelkedtek – így a függőség 91,5 százalékon stabilizálódott. Ez azt jelenti, hogy minden egyes, valódi üzleti tevékenységből származó forintra átlagosan 10,7 forint közpénz jut.
A normatív állami támogatás különösen drámait növekedést mutat: 2015-ben 114,4 millió forint volt, 2016-ban 125,1 millió, 2024-re pedig 677,4 millió forintra emelkedett – vagyis kilenc év alatt 5,9-szeresére nőtt. Ezzel párhuzamosan az EU-s strukturális alapokból származó támogatások gyakorlatilag megszűntek: míg 2015-ben 105,8 millió, 2016-ban 106,2 millió forintot kaptak, addig 2024-ben már csak 544 ezer forint érkezett európai forrásból.
Az egyesület vagyoni helyzetének alakulása szintén figyelemre méltó. A mérlegfőösszeg 2015-ben 670,9 millió forint volt, 2016-ban 497,1 millióra csökkent, majd 2024-re 861,1 millió forintra emelkedett. A befektetett eszközök értéke folyamatosan nőtt: 2015-ben 310,3 millió, 2016-ban 428,3 millió, 2024-ben már 779,8 millió forint. A legfigyelemreméltóbb azonban a saját tőke drámai változása. 2015-ben az egyesület súlyos negatív saját tőkével működött: mínusz 87,0 millió forint szerepelt a mérlegben. 2016-ban ez némileg javult, de még mindig mínusz 13,9 millió forint volt – vagyis a szervezet kötelezettségei meghaladták a vagyonát. Ez azt jelenti, hogy az egyesület gyakorlatilag csak a folyamatos állami és uniós támogatások folyamatos beérkezése miatt tudott működni. 2024-re végre pozitívba fordult a helyzet: 99,1 millió forint saját tőke szerepel a mérlegben.
A passzív időbeli elhatárolások – vagyis az előre kapott, még fel nem használt támogatások – tétele különösen beszédes. 2015-ben ez 501,5 millió forint volt, ami a mérlegfőösszeg 74,7 százalékát tette ki. 2016-ban 393,2 millió forint, vagyis a mérlegfőösszeg 79,1 százaléka. 2024-ben 618,0 millió forint, a mérlegfőösszeg 71,8 százaléka. Ez azt mutatja, hogy az egyesület működésének 70-80 százaléka előre kapott közpénzekből finanszírozódik, amelyeket később kell felhasználnia a tervezett projektekre.
A pénzügyi beszámolók egyik legrejtélyesebb eleme a vezető tisztségviselők javadalmazása. 2015-ben és 2016-ban is nulla forint szerepel a „vezető tisztségviselőknek nyújtott juttatás” sorban, miközben a szervezet 273-320 millió forint bevétellel működött. 2024-ben viszont hirtelen megjelenik az adat: a három vezető tisztségviselő (Kovács Sándorné, Kovács Dániel és Kovács Eszter) együttesen 25,8 millió forintot kapott, ami átlagosan 8,6 millió forint személyenként éves szinten. Ez felveti a kérdést: hogyan lehetséges, hogy 2015-2016-ban a vezető tisztségviselők nulla forint juttatást kaptak? Valóban ingyen dolgoztak, vagy a munkájukat másként kompenzálták, netán egyszerűen nem került bejelentésre a javadalmazásuk?
Az egyesület egyébként a Falusi Civil Alap gyakori kedvezményezettje is. A kormánynak a Norvég Civil Alappal való összeveszése után hozták létre ezt a programot, akárcsak a Városi Civil Alapot, amin rendre kormányközeli civilek pályázatai viszik el a megpályázható összegek jelentős részét. Hogy a Jót s Jól sem áll messze a fazéktól, bizonyítja, hogy az egyesület idén is kapott 7 millió forintot a Falusi Civil Alapból, 2022-ben és 2023-ban is 2 millióval jutalmazták őket, 2021-ben 5 milliót, 2020-ban is 6 milliót kaptak.
A turisztikai projektek: milliárdok a Szamosháton
Az egyesület által kezelt turisztikai fejlesztések között a legambiciózusabb a Szamosi Élménytér projekt volt, amely két ütemben valósult meg. Az első ütem 2013 és 2015 között zajlott, ÉAOP-2.1.1/A.I-12-2012-0020 azonosítószámmal. Az eredetileg megítélt 300,7 millió forint európai uniós támogatásból végül 256,5 millió forint került kifizetésre, ami 85 százalékos kihasználtságot jelent. A második ütem 2017 és 2020 között zajlott, TOP-1.2.1-15-SB1-2016-00003 azonosítóval. Itt azonban különös dolgok történtek: az eredetileg megítélt 284,2 millió forintot már a szerződéskötéskor 225,5 millió forintra csökkentették, vagyis 58,7 millió forintot levontak. Aztán ebből a csökkentett összegből is csak 141,1 millió forintot fizettek ki, ami a szerződött összeg 63 százaléka. Összességében tehát a második ütemnél 143,1 millió forint uniós támogatás nem került kifizetésre – és ennek okáról nincs nyilvános magyarázat.
A két ütem megvalósítása során számos fejlesztés valósult meg. Géberjénben teaház épült, valamint a Holt-Szamos partján meseállomás-sort hoztak létre magyar népmese-figurákkal – a látogatók találkozhatnak a sárkánnyal a fa tetején vagy a Nagy Ho-Ho-Horgásszal a Szamos partján. A szomszédos Fülpösdarócon (helyesen: Fürtösdaróc) gyógynövényparkot létesítettek, ahol több mint száz féle gyógynövényből 80-at termesztenek. A településen a Cifra majorban autentikus parasztházat alakítottak ki, amely számos állattal – gúnár, pulyka, lovak, szarvasmarhák – gazdagítja a vidéki hangulatot. A skanzen jellegű major népszerű helyszínné vált, ahol akár esküvőket is tartanak. A PortaPortya program keretében évente egyszer 20-21 működő porta látogatható meg, ahol a vendégek betekintést nyerhetnek a hagyományos parasztgazdaságok életébe és kóstolhatnak helyi specialitásokat. A tervezett látogatói létszám évente 3600 fő volt, minimum évi 270 napos nyitva tartással – épp a napokban zajlott a nagy 2025-ös Porta Portya.
A leghíresebb fejlesztés az Ogre-tanya volt, ami egy különleges tematikus látogatóközpont a Holt-Szamos partján, amely egy egykori homokbánya területén jött létre. Az attrakció központi eleme a Shrek-mese világának megelevenítése, amelyen keresztül a látogatók megismerhetik a Sulyom tanösvényhez kapcsolódó mocsárvilágot. A félszigeten található lápvilágban vadregényes ösvények és hidak vezetnek az ogre házhoz, ahol életre kelnek a mese szereplői. Látható Shrek, amint gyermekeivel játszadozó Fionát figyeli, az ablakban leselkedik Farquaad nagyúr, Kandúr nagy hévvel vívja csatáját, Sárkány a fán tekeredik, Szamár pedig éppen udvarol. A látogatók szabadon fotózkodhatnak a figurákkal, amelyek impozáns méretűek: Shrek két méter magas, míg Sárkány hét-nyolc méterre magasodik. A mocsárvilág után a látogatók egy különleges gyümölcsös labirintusban találhatják magukat. Ez a háromezer-kétszáz négyzetméteres labirintus helyi, szatmári tájra jellemző gyümölcsfákból készült, beleértve a meggyet, sárgabarackot, almát és szilvát. A labirintusban tévelygők szabadon fogyaszthatják a fák gyümölcseit. A látogatóközpont minden évszakban várja a vendégeket, hiszen négyszáz négyzetméteren egész évben használható korcsolyapálya is rendelkezésre áll.
A valóság azonban messze elmarad a tervektől. Egy 2016-os helyszíni beszámoló és későbbi látogatók tapasztalatai lesújtóak voltak, míg másoknak – például a már említett személyes barátnak, Bayer Zsoltnak – bejöttek a fejlesztések. Panasz érkezett, hogy a megépült kilátóra nem lehetett felmenni, mert zárva volt, és a kulcsos embert kell hívni, ha az éppen elérhető. A keszegsütő a falu leglepukkantabb részén állt, de halat úgysem lehetett fogni a Holt-Szamosban, amely „gázos” – vagyis nincs benne elég hal. Az úszómalom inkább hasonlított egy elhajított házhoz, mint egy működő malomhoz. Az elhíresült Shrek-tanya zárva volt, a műkorcsolyapálya már az első télen széjjelfagyott, mert a műgyanta nem bírta a hideget – noha egy télen-nyáron használható pályát terveztek, amely az első tél után felújításra szorult. A Sulyom tanösvényt elhanyagoltnak látták, alig kitaposott út, egyik oldalon a Holt-Szamos, másik oldalon egy magánterület.
A hivatalos beszámolók szerint az egyesület a turisztikai projektekből beszerezte a tervezett eszközöket: két lovasszekeret, két ökrös szekeret és egy ekhós szekeret összesen 16,5 millió forintért, valamint egy ökohajót, tíz kajakot és tizennégy kenut felszerelésekkel 24,8 millió forintért.
A Szamosi Élménytér marketingtevékenysége további 13 millió forintba került. Az egyéb turisztikai projektek – erdei iskola és erdei óvoda fejlesztése 72,9 millió forintért, infrastruktúra kialakítás körülbelül 100 millió forintért, valamint gyermekprogramok 500 millió forintos konzorciumi részesedéssel – tovább duzzasztják a turisztikai célú beruházások összegét.
Összességében körülbelül 1,1 milliárd forint európai uniós pénz ment el turizmusfejlesztésre. A 2024-es pénzügyi adatok szerint azonban a turisztikai értékesítés nettó árbevétele mindössze 66,9 millió forint volt. Ez azt jelenti, hogy az 1,1 milliárd forintos turisztikai beruházások évi 66,9 millió forint bevételt termelnek – vagyis 6,1 százalékos éves megtérülést, ami katasztrofálisan alacsony. Ha figyelembe vesszük, hogy az egyesület nem csak a Szamosi Élményteret, hanem más létesítményeket is üzemeltet – erdei iskolát, két ifjúsági szállót és egy kempinget –, akkor ez az arány még rosszabbnak tűnik.
A saját birtok titka és a baráti kör előnyei
A legproblémásabb pont a történetben akkor jelent meg, amikor kiderült, hogy Kovács Sándor saját birtokán is épültek turisztikai létesítmények uniós forrásból. A fideszes képviselő és édesanyja tulajdonában álló telken 60 millió forint vissza nem térítendő támogatásból jött létre a Tündérmező Vendégház egy filagóriával, valamint egy turisztikai bemutatóház csónakházzal. Az uniós pénzeket azonban nem Kovács kapta közvetlenül, hanem a fia és a felesége által vezetett egyesület cége. Kovács eleinte azt állította, semmi köze az épületekhez, csak telket adott, hogy fia és a felesége által vezetett egyesület birtokában álló cég építkezhessen. Azt is mondta, hogy a felépítmények az uniós pénzek nyertesei tulajdonában vannak, és ez be van jegyezve a tulajdoni lapon.
Csakhogy ez nem volt igaz. A földhivatali tulajdoni lapon csupán Kovács és édesanyja szerepelt tulajdonosként – vagyis hivatalosan ők ketten lettek az uniós beruházások kedvezményezettjei. Amikor ezzel szembesült, azt válaszolta: „a tulajdoni lapon való feltüntetéshez szükséges ingatlanhasznosítási megállapodás folyamatban van.” Öt év telt el, mégsem került sor a bejegyzésre. Csak a 24.hu újságírói kérdéseire reagálva indult meg végre a tulajdonviszonyok rendezése 2020-ban.
A történet azonban itt sem ér véget. Kiderült, hogy Galambosi Csaba, Kovács Sándor barátja tulajdonában álló GÉ-65 Mérnökiroda Kft. az elmúlt években összesen tizenhárom közbeszerzést nyert el – kizárólag olyan településeken, amelyek Kovács választókerületéhez tartoznak.
A pályázatok összértéke meghaladta az egymilliárd forintot, és a legtöbb esetben egyedüli pályázóként indult a cég. A közbeszerzések listája impozáns: Nyírcsaholyon önkormányzati épületek energetikai felújítása és termelői piac kialakítása 80 millió forintért, Nyírkárászon termelői piac 61 millió forintért, Ópályiban több mint kétszázmillió forint értékben, Csengerben szintén több mint kétszázmillió forint, Apagyon 90 millió forint, Mátészalkán 125 millió forint.
Galambosi Csaba ráadásul nemcsak barátja volt Kovácsnak, hanem üzlettársa is a képviselő feleségének egy ingatlankezelő cégben, a Gakoma Kft.-ben. Kovács először azt mondta, nem látja összeférhetetlennek ezt a kapcsolatot, de „az összeférhetetlenség megszüntetésére megindultak a tárgyalások”. A közös céget végül a 24.hu cikke után, négy év közös üzletelés után bontották fel. Volt olyan közbeszerzés is, amelyet maga a Kovács felesége által vezetett egyesület írt ki, és azt Galambosi cége nyerte meg – például egy 170 millió forintos intézménybővítésre.
A zsarolás és a nyomozások
A Kovács-klán történetének legmegrázóbb része Nyírkarász történetéből derült ki. Szalmási József, a település fideszes polgármestere a rendőrségen vallotta, hogy Kovács Sándor „behívta magához mátészalkai hivatalába egy megbeszélésre”, amelyen jelen volt Galambosi Csaba is. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint: „Kovács Sándor képviselő közölte, hogy a helyi termelői piac kivitelezését a GÉ-65 Mérnökiroda Kft. fogja elvégezni, ellenkező esetben a nyírkarászi önkormányzat nem fog hozzájutni az időközben 78 millió forintra megemelt európai uniós forrás teljes összegéhez, ezáltal a beruházás nem valósulhat meg.” Szalmási tudomásul vette a közlést, és a termelői piac pályázatán végül az egyedül induló GÉ-65 Mérnökiroda Kft. ajánlata nyert.
Amikor az 24.hu újságírója 2024-ben megkereste Szalmásit, a polgármester így reagált: „Hiába verklizik itt a 24.hu, úgyse tudnak tenni semmit. Se a rendőrség, se a Hadházy, se önök.” Hozzátette: „Hadházy be is kaphatja.” A rendőrségen tett vallomásáról pedig azt mondta: „Lehet, piás voltam akkor.”
A botrányok nyomán több nyomozás is indult. 2020 októberében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanújával nyomozott Kovács birtokán elköltött uniós pénzek miatt. A nyomozást 2021 júniusában megszüntették, mondván „nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése”. A határozatban elegánsan fogalmaztak: „A későbbiekben az ingatlanon található felépítmények tulajdonviszonyának a rendezésére sor került.”
2021 áprilisában a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság Hadházy Ákos feljelentése alapján nyomozást rendelt el versenyt korlátozó megállapodás tilalma miatt. A nyomozás csaknem három évig tartott, és 2024 áprilisában zárult le.
A 24.hu (majd az Átlátszó) feltárta, hogy Galambosi cégei rendkívül pontosan “megtippelték” a tendereken a megrendelők rendelkezésére álló összeget: egy esetben forintra pontosan, további 9 esetben néhány ezer forintos eltéréssel adtak ajánlatot – annak ellenére, hogy a becsült értéket nem hozták nyilvánosságra. A tenderek meghívásosak voltak, érdemi verseny nélkül zajlottak. Az Átlátszó bejelentése nyomán a Közbeszerzési Hatóság vizsgálatot indított. A Közbeszerzési Döntőbizottság 14 vizsgált esetből 11-ben megállapította, hogy az érintett önkormányzatok/szervezetek jogsértést követtek el: nem jelezték a Gazdasági Versenyhivatalnak a versenyt korlátozó magatartás gyanúját, holott a becsült értékkel szinte teljesen megegyező árajánlat ezt indokolta volna. Összesen 8,85 millió forint pénzbírságot szabtak ki az érintett kilenc ajánlatkérőre (300 ezer és 2 millió forint között ügyenként). Az érintettek többek között: Nyírkarász, Csenger, Mátészalka, Ópályi, Nyírmeggyes, Nyírcsaholy önkormányzatai.
Büntetőjogi felelősségre vonásra nem került sor – Vadai Ágnes DK-s képviselő új feljelentését is elutasították. Hadházy Ákos szerint hiába a jogsértés bizonyítása, „a szervezők, felelősök ismét nem kerülnek bíróság elé.” A lezáró határozatban a rendőrség megállapította: „egy behatárolt földrajzi körzetben elhelyezkedő hét település önkormányzata és az egyesület beruházásaik megvalósítására kevés kivétellel ugyanazon hat gazdasági társaságot választották ki és kérték fel ajánlattételre, melyek közül kivétel nélkül a többnyire egyedül pályázó GÉ-65 Mérnökiroda Kft. ajánlata került ki győztesként.” A nyomozók telefon-lehallgatásokat is végeztek, és rögzítették, hogy Galambosi Csaba egy önkormányzati ügyintézővel arról állapodott meg, hogy elektronikus levelezéseiket véglegesen és visszaállíthatatlanul törlik.
Ennek ellenére a nyomozást megszüntették. A határozat szerint a bizonyítékok „nem kellően egzaktak, cselekményre, illetve személyre mutatóak”.
A számok végső tanulsága
Az egyesület 2024-es kiegészítő melléklete szerint átlagosan 288 főt foglalkoztattak: harminckét főállásúként, közfoglalkoztatottként és nyári diákmunkásként, valamint 256 főt szociális és akkreditációs foglalkoztatottként. A teljes bérköltség 567,4 millió forint volt, ami átlagosan 1,97 millió forint személyenkénti éves bérköltséget jelent – ez még egy szociális szervezetnél is alacsonynak mondható. Ezzel szemben a három vezető tisztségviselő együttes javadalmazása 25,8 millió forint volt, vagyis átlagosan 8,6 millió forint személyenként – ez a többi dolgozó átlagbérének 4,4-szerese.
A végeredmény tehát: egy olyan rendszer, ahol 2,7 milliárd forint közpénz érkezik egy 500 fős faluba, az éves turisztikai bevétel 66,9 millió forint, miközben Magyarország legszegényebb járásában, a csengeri járásban az egy főre jutó nettó jövedelem 65 ezer forint volt havonta 2019-ben, de a megyében is az éves nettó átlagjövedelem nem sokkal ment 350 ezer forint fölé 2024-ben. Az egyesület valóban végez szociális munkát 288 fő foglalkoztatásával, de a kérdés nem az, hogy folyik-e munka, hanem az, hogy ez a munka vajon nem lenne-e hatékonyabban és átláthatóbban megszervezhető kevesebb közpénzből, világosabb elszámolással és valódi pályázati verseny mellett.
A Kovács-ügy jól mutatja: a közpénzek felhasználásának ellenőrzése, a valódi érdekérvényesítés és az összeférhetetlenség szabályainak betartása nem automatikus. Amikor a politikai akarat, a családi hálózat és a gyenge ellenőrzés találkozik, milliárdok tűnhetnek el úgy, hogy papíron minden rendben van – miközben a turisztikai létesítmények, amelyekre 1,1 milliárd forintot költöttek, alig termelnek 60 millió forint éves bevételt, és egy 284 milliós projektből végül csak 141 millió kerül kifizetésre, 143 millió forint pedig nyomtalanul eltűnik a rendszerben.
Érdemes megnézni a Szamosi Élménytér Facebook-oldalát. A legtöbb poszt a haltelepítésekről, a horgászati jegyekről illetve arról szólnak, hogy törpeharcsa eladó.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.
