A mai Magyarországon a Mátrában jelentek meg az első turistajelzések 1888-ban, de ez a rendszer még meglehetősen zavaros volt, ugyanis az akkori turistaegyesületek saját színekkel, formákkal, néha számokkal jelölték ki az útvonalakat.
A Magyarországon használatos rendszert végül 1930-ban dolgozták ki. A turistajelzések célja, hogy segítségükkel a térképen, illetve a természetben a turistautakat könnyen azonosítani tudjuk és komolyabb tájékozódási tudás nélkül is eljuthassunk a kinézett célhoz. De vajon tisztában vagyunk vele, hogy pontosan mit jelentenek az egyes jelzések?
Az biztosan feltűnt mindenkinek, hogy ezek az ábrák mindig fehér alapon vannak, kék, piros, zöld, sárga csík, vagy kereszt, pont, háromszög, négyszög, esetleg Omega jel.
A kék csík, az országos Kéktúra útvonala, ami a a Nagy-Milictől (Zempléni-hegység) az Írott-kőig (Kőszegi-hegység) tart. Ezen kívül fel van még festve a dunántúli és az alföldi kék túra. Ezek az országos jelentőségű túraútvonalak.
Ezt követik a tájegység szintű utak, a piros illetve a helyi jelentőségű kisebb utak, a zöld-, és sárga csík.
Ezek voltak a főutak, ezekhez kapcsolódnak a mellékutak, így a kereszt (+), a pont, a háromszög, négyszög és az Omega.
A piros kereszt, például összekötő út, a piros (csík) főútvonal különböző szakaszait köti egymással össze. A zöld hasonlóan a zöld (csík) különböző szakaszait. Ezek a kereszt ( +) mellékutak visznek, vezetnek rá az ugyanolyan színű főútvonalakra.
A pont, vagy kör mindig forráshoz, kúthoz, vízeséshez vezet. A háromszög jelzést követve pedig mindig hegycsúcsra, kilátóra jutunk. A négyzet mindig épületre, romra, az Omega pedig barlangra, vagy nagyobb sziklarepedésre, víznyelőre mutat.
A mellékút színe mindig olyan, amilyen a főútvonalról indul.
Tehát, ha szomjas vagy az erdőben, térj rá a pont jelzésre és pár kilométer múlva biztosan forráshoz érsz, ha a háromszög úton haladsz, akkor kilátóhelyhez, ha négyzeten, akkor házhoz, ha kereszten akkor az ugyanolyan színű fő turistaúthoz.
forrás és képek: Balogh Richárd Facebook
