A betiltás ellenére minden idők legnagyobb Pride-felvonulása zajlott le békésen a fővárosban.
A 2025-ös Budapest Pride minden korábbi rekordot megdöntött: a szervezők becslései szerint akár 200 ezer ember vett részt a 30. jubileumi felvonuláson, amely így a valaha volt legnagyobb LMBTQ-rendezvénnyé vált Magyarországon. Az esemény különleges jelentőségét az adta, hogy mindez a kormány hónapokig tartó betiltási kísérletei ellenére történt meg, és olyan emberek is kimentek, akik korábban soha nem vettek részt hasonló rendezvényen.
Orbán Viktor számítása nem jött be
A miniszterelnök februári évértékelőjében még magabiztosan jelentette ki, hogy a Pride szervezői ne is bajlódjanak az előkészítéssel, mert az esemény nem kerül megrendezésre. “Kidobott pénz és idő” – fogalmazott akkor. A Fidesz-kormány márciusban módosította a gyülekezési törvényt, a rendőrség többször is megtiltotta a rendezvényt, és pénzbírságokkal, valamint börtönbüntetéssel fenyegették a szervezőket és résztvevőket. Az arcfelismerő kamerák kihelyezésével és 200 ezer forintos bírságokkal próbálták elrettenteni a potenciális résztvevőket.
A valóság azonban egészen mást hozott: délután háromkor olyan tömeg vonult ki Budapest utcáira, amely a Műegyetem rakparttól a Deák térig terjedt – több mint két kilométeres embersor alakult ki. A felvonulás békés, fesztivál-hangulatú volt, atrocitásokról nem érkeztek jelentések. A résztvevők között családok, fiatalok, idősek egyaránt voltak, sokan külföldi támogatók is érkeztek.
A Pride mint politikai tiltakozás
Az esemény túlnőtt az LMBTQ-jogok kérdésén: sok résztvevő számára ez a demokrácia és a szabadságjogok védelmének szimbólumává vált. A “Pride vagy Fidesz?” kérdés egyszerűsítette le a helyzetet, és Budapest egyértelműen a Pride mellett szavazott. A felvonuláson számos olyan tábla látható volt, amely általánosabb politikai üzeneteket hordozott a jelenlegi rendszerrel szemben.
Karácsony Gergely politikai mestercsapása
Budapest főpolgármestere kulcsszerepet játszott az esemény sikerében: fővárosi rendezvényként szervezte meg a Pride-ot, ezzel jogi védelmet biztosítva a résztvevőknek. Ez egyben levette a szervezők válláról a jogi felelősség terhét is, hiszen így nem civilek, hanem az önkormányzat szervezte a rendezvényt. A főpolgármester ezzel jelentős politikai tőkére tett szert, hiszen egyedüli ellenzéki vezetőként sikeresen szembeszállt a kormánnyal egy fontos szimbolikus ügyben. Politikai érzékét mutatta, hogy nem hagyta Vitézy Dávidnak az alkalmat a show ellopására.
A rendőrség meglepő visszafogottsága
Meglepő módon a rendőrség végül nem próbálta megakadályozni vagy szétoszlatni a rendezvényt. A hatóságok láthatóan felismerték, hogy egy százezres, békés tömeg ellen való fellépés beláthatatlan következményekkel járna. Ehelyett inkább az ellentüntetők és a Pride résztvevői közötti összecsapások megelőzésére koncentráltak, ami sikerrel járt.
A rendőrök szakszerűen irányították a forgalmat, és amikor a Mi Hazánk blokád alá vette a Szabadság hidat, alternatív útvonalat biztosítottak az Erzsébet hídon keresztül. Feltűnő volt, hogy még fel sem szólították a tömeget, hogy “tiltott rendezvényen” vannak – ami egyébként abszurd lett volna egy ilyen méretű, békés tömeg esetében.
Mi Hazánk sikertelen ellentüntetése
A Mi Hazánk Mozgalom próbálta megakadályozni a felvonulást a Szabadság híd lezárásával, de végül saját csapdájukba estek. Bár sikerült blokádot szervezniük, ez csak arra volt jó, hogy a Pride-osok az Erzsébet hídon keljenek át, így az ellentüntetés szinte láthatatlan maradt. Novák Előd később feljelentést tett a rendőrség ellen, mondván sérült a “normalitáspárti erők” gyülekezési joga, amit szimbolikus sikerként próbált eladni.
Nemzetközi figyelem és diplomáciai nyomás
A budapest Pride nemzetközi visszhangja is példátlan volt. Számos külföldi diplomata, politikus vett részt az eseményen, 33 budapesti nagykövetség közös nyilatkozatban állt ki a rendezvény mellett. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is felszólalt a Pride támogatásában, amit Orbán Viktor Leonyid Brezsnyevhez hasonlított.
A nemzetközi sajtó kiemelten foglalkozott az eseménnyel – a BBC-től a New York Times-ig minden jelentős médium tudósított róla. A France 24 ünnepi hangulatról számolt be, a The Washington Post a rendőrség figyelmeztetései ellenére összegyűlt hatalmas tömegről írt, a német Bild pedig a szólásszabadság veszélyeztetéséről.
Greta Thunberg svéd aktivista is részt vett az eseményen, és fasiszta támadásnak nevezte a kormány intézkedéseit. A svéd köztelevízió helyszíni tudósítója hatalmas tömegről számolt be, de megjegyezte, hogy érezhető volt némi félelem is a résztvevőkben.
Kormányzati reakció: a kudarc leplezése
A kormányoldal igyekezett leplezni a vereséget. Gulyás Gergely szerint “az egész ellenzék egyesült a Pride-dal”, Kovács Zoltán államtitkár “Brüsszel parancsára” szervezett eseményről beszélt. Szentkirályi Alexandra a fővárosi költségvetési gondokra próbálta terelni a figyelmet, míg a kormányoldali média képtelen volt botrányos jeleneteket találni a méltóságteljes felvonuláson.
A Magyar Nemzet és az Origo szinte azonos tudósításaiban nem tudták feloldani azt az ellentmondást, hogyan rendezhetett meg egy olyan eseményt a főváros, amelyről a miniszterelnök kimondta, hogy nem lesz.
Magyar Péter sikeres lavírozása
A Tisza Párt elnöke sikeresen navigálta a kormány által állított csapdát. Nem kellett nyíltan szivárványos zászlót lobogtatnia, mégis profitálhat a kormány kudarcából. “Óriási öngólt lőttek” – fogalmazott az esemény kapcsán, anélkül hogy konkrétan a Pride-ot említette volna. Ezzel megtarthatta konzervatív szavazóit, miközben nem veszítette el liberális támogatóit sem.
Mit jelent ez az Orbán-rendszer számára?
A Pride sikere súlyos politikai vereség Orbán Viktor számára több szempontból is:
- Tekintélyvesztés és az erős vezető imázs sérülése: Az elmúlt 15 évben először fordult elő, hogy a miniszterelnök nyíltan kijelentett valamit, amit aztán nem tudott megvalósítani. Ez komolyan sérti az erős vezető imázsát, amely politikai varázsa alapja. Korábban az a benyomás alakult ki, hogy “Orbánnak minden sikerül” – ez most megtört.
- A “ki nem kényszerített hiba” súlyossága: Politikai elemzők a kegyelmi botrányhoz hasonló, sőt annál is súlyosabb hibának tartják a Pride betiltási kísérletét. A kormány maga teremtette meg azt a helyzetet, amely végül a saját vereségéhez vezetett. Török Gábor politológus szerint “már-már a Békemenetre hasonlító távoli képek” biztosan nem hiányoztak a Fidesznek.
- A mágus varázserejének elvesztése: A 2024-es kegyelmi botrány óta úgy tűnik, mintha elpártolt volna a Fidesztől a szerencse. A Pride-ügy újabb bizonyítéka annak, hogy Orbán Viktor elveszítette korábbi politikai varázsát.
- A társadalom újragondolása: Az esemény megmutatta, hogy sokkal többen támogatják a szabadságjogokat Magyarországon, mint azt a kormány gondolta. A rendszerváltás óta nem látott fegyelmezett, békés tömeg gyűlt össze, amely nem pártok hívására, hanem saját elhatározásából vonult ki.
A jogállami keretek paradoxona
Különös helyzet alakult ki: Orbán pontosan tudta, hogy jogállami keretek között nem tiltható be a Pride, mégis megpróbálta. Ez rámutat arra, hogy még az autoriter rendszer is kénytelen számolni bizonyos jogállami korlátokkal. A kormány végül azért nem mert erőszakot alkalmazni, mert tisztában volt a nemzetközi következményekkel és a hatalmas tömeg erejével.
Jövőbeli következmények és politikai átrendeződés
A Pride sikere több irányban is hatással lehet a magyar politikára. Egyrészt megerősítheti az ellenzéki erőket abban, hogy van értelme szembeszállni a kormánnyal konkrét ügyekben. Másrészt rámutat arra, hogy a Fidesz “kulturális háborús” stratégiája nem feltétlenül működik olyan jól, mint korábban, különösen városokban.
A rendezvény békés lefolyása és a hatalmas részvétel azt is jelzi, hogy a magyar társadalom nem olyan megosztott ezekben a kérdésekben, mint ahogy a kormányoldali kommunikáció sugallja. Az esemény inkább a szabadságjogok és a demokrácia védelmének szimbólumává vált, mintsem egy szűk kisebbség ügyévé.
A 2026-os választások felé: A Pride sikere megmutathatja, hogy a kormány nem annyira erős, mint gondolnánk, és hogy az utca ereje még mindig számít Magyarországon. Ez különösen fontos lehet a közelgő választások előtt, ahol a mozgósítási képesség kulcsfontosságú lesz.
A 2025-ös Budapest Pride így nem csak egy sikeres LMBTQ-rendezvény volt, hanem egy politikai fordulópont is, amely új dinamikákat indíthat el a magyar politikában, és megmutathatja az utat a változáshoz.
