Neolitikus szentélyek, hellenisztikus királysírok, római hidak, keresztény kolostorok és muszlim mecsetek között vezetett a Mettravel legutóbbi délkelet-törökországi körutazása. Láttunk víz alá került településeket, földrengés után újjáépülő városokat és olyan helyeket, ahol az emberiség történetének több mint tízezer esztendeje szinte karnyújtásnyira került hozzánk.
Kevés olyan vidéke van a világnak, ahol néhány nap alatt ennyi civilizáció, vallás, birodalom és emberi sors rétege kerülne egymás mellé. Délkelet-Törökországban az utazó nem egyszerűen városokat és műemlékeket keres fel: Anatólia és Mezopotámia találkozási pontján jár, az Eufrátesz és a Tigris világában, ahol a neolitikus szentélyek, a római kori romok, a középkori mecsetek, az elárasztott falvak és a modern iparvárosok ugyanannak a tájnak a részei.
Ez Törökország egyik kevésbé ismert vidéke. Nincsenek zsúfolt tengerpartok, egymást érő szállodasorok és turistacsoportokra szabott látványosságok. A táj helyenként kopár és szigorú, a távolságok nagyok, a nyári hőség pedig embert próbáló lehet. Cserébe azonban olyan világ tárul fel, amely még nem veszítette el saját ritmusát és karakterét. Egy pohár tea, egy rögtönzött beszélgetés vagy egy ismeretlen ember mosolya itt gyakran ugyanúgy hozzátartozik az utazáshoz, mint egy világörökségi helyszín felkeresése.
Mi május 18. és 24. között Budapesttől Isztambulon át Gaziantepig repültünk, majd Halfeti, Adıyaman, Sanlıurfa, Mardin, Midyat, Hasankeyf és Batman érintésével jutottunk el Diyarbakırig. A körút egyszerre volt kulturális, vallási, régészeti és turisztikai felfedezés, miközben elkerülhetetlenül szólt a modern Törökország társadalmi és környezeti változásairól is.
Hét nap látnivalóinak láncolata az Eufrátesz és a Tigris között
Első állomásunk Gaziantep volt, amelyet a helyiek ma is gyakran egyszerűen csak Antepnek neveznek. Már a város felé haladva érzékelhetővé vált, hogy ez a térség nemcsak távoli múltjáról, hanem a közelmúlt tragédiájáról is mesél. A vidéket 2023. február 6-án pusztító földrengéssorozat rázta meg, amely számos más települést súlyosan érintett.
Az újjáépítés ma is része a mindennapoknak. Új lakóházak, állványok, lezárt területek és felújítás alatt álló műemlékek jelzik, hogy a katasztrófa emléke még nem került teljesen múlt időbe. A térség több városában egyszerre van jelen a pusztítás, az emlékezés és az újrakezdés is…
Gaziantep történelmi központja ennek ellenére magával ragadó. A vár körüli óvárosban egymást követik a bazárok, a rézművesek műhelyei, a fűszeresek és az édességárusok boltjai. A Bakırcılar Çarsısı keskeny utcáiban szinte folyamatosan hallani a kalapácsütéseket, miközben a kirakatokban teáskannák, tálcák és aprólékosan díszített rézedények sorakoznak.
Baklava minden színben és mennyiségben – a másik kihagyhatatlan helyi termék a pisztácia
Gaziantepet azonban nem lehet pusztán a műemlékein keresztül megismerni. A város identitásának legalább ilyen fontos része a gasztronómia. A pisztácia, a fűszerek, a grillezett húsok és természetesen a baklava nem egyszerűen helyi ételek, hanem egy sok évszázados kulturális hagyomány részei. Itt érthető meg igazán, miért lehet egyetlen süteménynek is saját története, társadalmi rangja és szinte szertartásos elkészítési módja.
A Kaleoglu-barlang ma kávézóként működik, a Hamam Múzeum az oszmán fürdőkultúrát, az Emine Gögüs Konyhamúzeum pedig Gaziantep különleges kulináris örökségét mutatja be. Különösen érdekes a Kurtulus mecset története. Az 1892-ben elkészült épületet eredetileg örmény templomként emelték, később azonban börtönként használták, mígnem közel fél évszázada mecsetté alakították. Az egykori harangtoronyból minaret lett, az épület sorsa pedig önmagában is jól példázza a régió vallási és politikai változásait.
A város világhírű látványossága a Zeugma Mozaik Múzeum. A közeli, Eufrátesz-parti római város villáiból előkerült műremekeken mitológiai jelenetek, növényi és állati motívumok, valamint mindennapi életképek váltják egymást. A legismertebb darab a „Cigánylányként” emlegetett mozaiktöredék, amelynek tekintete szinte követi a nézőt.
Fent Gaziantep mozaikmúzeumának leghíresebb látnivalója, a cigánylány, lent egy üzlet belső tere és a bazár részlete
A múzeumban válik igazán érzékelhetővé, milyen gazdag, mozgalmas és kozmopolita település lehetett egykor Zeugma. Kereskedelmi utak és kultúrák találkoztak itt, a római villák lakói pedig olyan műalkotásokkal díszítették otthonaikat, amelyek közel kétezer év múltán is lenyűgözik a látogatót.
Gaziantepből az Eufrátesz felé indultunk, a cél Halfeti volt, amely ma Törökország egyik legkülönösebb turisztikai helyszíne. A régi település jelentős része az Atatürk-gát víztározójának feltöltésekor víz alá került. A hajóról lankás hegyoldalak, régi kőházak és részben elárasztott épületmaradványok tárulnak fel. A legismertebb látvány Savasan falu magányosan kiemelkedő mecsetminaretje, amelynek alsó részét már régóta víz borítja.
Ha hajóról szemléljük a vidéket, a táj egyszerre békés és nyugtalanító. A csillogó vízfelület mögött ott van egy eltűnt település emléke, miközben a csónakok, éttermek és kilátópontok már az új turisztikai világot képviselik. A környék másik meghatározó látványossága Rumkale sziklavára, amely meredek magaslatról tekint le az Eufráteszre és a víztározóra.
Egy víz alá került település az Atatürk-gát tározójában: szinte csak a minaret tornya látszik
Egy közeli kilátóteraszról egyszerre látható a hatalmas mesterséges tó és a gáttól továbbhaladó Eufrátesz. A Délkelet-anatóliai Fejlesztési Program egyik legnagyobb létesítménye jól érzékelteti, milyen mértékben alakította át a modern Törökország ezt az ősi tájat. A folyó, amely az emberiség legkorábbi civilizációinak adott életet, ma energiát termel és termőföldeket öntöz. A fejlődés ára azonban itt is látható: régi falvak, temetők és régészeti területek kerültek víz alá, miközben egész közösségeknek kellett új otthont találniuk.
Adıyaman tartományban a Kommagéné Királyság emlékei következtek. A Karakus-tumulust az uralkodóház nőtagjainak síremlékeként emelték, mai nevét pedig az egyik megmaradt oszlop tetején álló sasról kapta. Nem messze innen ível át a Cendere-patak fölött a római híd, amelyet Septimius Severus császár és családja tiszteletére építettek. A hatalmas kövek illesztése és a karcsú ív csaknem kétezer év után is lenyűgöző.
Az út egyik csúcspontja a Nemrut-hegy volt. A több mint kétezer méteres magaslaton I. Antiokhosz kommagénéi király monumentális sír- és szentélyegyüttest emeltetett. A hatalmas istenszobrok ledőlt fejei ma a keleti és a nyugati terasz kövein sorakoznak, mintha egy óriások által hátrahagyott világ maradványai lennének.
Ezt a képet mindenki felismeri: a híres Nemrut-hegy hatalmas kőszobrai közel 40 éve a világörökség kincseinek számítanak
Görög és perzsa vallási motívumok, uralkodói önreprezentáció és túlvilági hit kapcsolódik össze ezen a különös helyen. A Kommagéné Királyság két kulturális világ határán állt, amit az istenségek és az uralkodó ábrázolása is kifejez. A szeles hegytető, a kopár táj és a több mint kétezer éves kőarcok olyan atmoszférát teremtenek, amelyet fényképen szinte lehetetlen visszaadni. A Nemrut-hegy 1987 óta az UNESCO világörökségének része.
Göbekli Tepe egészen más időmélységbe vezetett bennünket. A Sanlıurfa közelében feltárt lelőhely monumentális, T alakú kőoszlopai időszámításunk előtt 9600 és 8200 között készültek, vagyis több ezer évvel az egyiptomi piramisok és Stonehenge előtt. A pilléreken rókák, vaddisznók, kígyók, madarak és más vadállatok domborművei láthatók.
A lelőhely nemcsak rendkívüli kora miatt fontos. Alapvető kérdéseket vetett fel arról is, milyen szerepe lehetett a közösségi szertartásoknak és a vallási elképzeléseknek az emberi letelepedés, illetve a mezőgazdaság kialakulásában. Elképzelhető, hogy nem a letelepedett élet tette lehetővé a monumentális szentélyek megépítését, hanem éppen a közös építkezések és rítusok segítették elő az állandó közösségek létrejöttét.
Egy régészeti lelőhely, amely fenekestül felforgatta a korábbi tudományos elképzeléseket: Göbekli Tepe
Amikor az ember ott áll a majdnem tizenkétezer éves kövek között, nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ezen a helyen az emberi történelem egyik alapvető fordulata játszódhatott le. Göbekli Tepe ráadásul ma is aktív feltárási terület, amelynek földje minden bizonnyal további ismeretlen építményeket és történeteket rejt.
A következő állomás Harran volt, amelyet kúpos, méhkas alakú vályogházairól ismer a világ. A település neve bibliai és iszlám hagyományokban egyaránt megjelenik, történelmi jelentőségét azonban kereskedelmi és tudományos központként is őrzi. A nagymecset romjai, a magas minaret, a vár és a városfal maradványai egy hajdani jelentős mezopotámiai város képét rajzolják ki.
Igazi turistacsalogató érdekességnek számítanak a kúpos vályogházak Harranban
Sanlıurfa vallási központja, a Balıklıgöl környéke egészen más hangulatot áraszt. A hagyomány szerint itt vetették tűzbe Ábrahámot, a lángok azonban vízzé, a parázsdarabok pedig halakká változtak. A tó körüli mecsetek, kertek és zarándokhelyek folyamatosan megtelnek látogatókkal. A közeli Mevlid-i Halil-barlangot Ábrahám születési helyeként tisztelik.
Innen néhány perc alatt elérhető az óvárosi bazár, ahol műhelyek, textilüzletek, fűszeresek és teázók sorakoznak. A Gümrük Hanı udvarán mintha lelassulna az idő. Az emberek alacsony székeken ülve teáznak, beszélgetnek vagy éppen vízipipáznak, miközben az udvar körüli folyosókon árusok és helyiek járnak-kelnek.
Sanliurfa szent tavában érinthetetlen halak élnek, amelyeket minden látogató nagy lelkesedéssel etet
Sanlıurfában válik igazán világossá, hogy Délkelet-Anatólia nemcsak műemlékeket, hanem találkozásokat is kínál. A vendégszeretet itt ritkán előre megszervezett turisztikai program. Inkább természetes gesztus: egy újabb pohár tea, egy kérdés arról, honnan érkeztünk, vagy egy rögtönzött beszélgetés, amelyhez sokszor nincs is szükség közös nyelvre.
A világ egyik legszebb és legfontosabb régészeti múzeumában Göbekli Tepe és más neolitikus lelőhelyek kincseit láthattuk, a napot pedig hagyományos sıra gecesi zárta zenével, énekkel, tánccal és helyi ételekkel. A közösségi est jól példázta, hogy ezen a vidéken a kultúra nem kizárólag a múzeumokban és a romok között él.
Mardin felé haladva ismét megváltozott a táj. A szíriai határ közelében fekvő Dara késő római–bizánci határváros volt. A nekropolisz sziklába vájt sírkamrái, a galériasír és a hatalmas föld alatti ciszternák azt mutatják, milyen fejlett infrastruktúrával rendelkezett a település. A víztárolók méretei és oszlopsorai szinte katedrális benyomását keltik. Dara azért is különleges, mert nem teljesen elkülönített régészeti rommező. Az ókori falak, sírok és csatornák a mai falu házai, kertjei és udvarai között jelennek meg. A múlt itt nem kerítés mögött álló látványosság, hanem szó szerint része a mindennapi életnek.
Dana határvárosának kőbe vájt nekropoliszában ilyen galériasírokat is találunk
Mardin közelében található a Mor Hananyo-, közismertebb nevén Deyrulzafaran-kolostor, a szír ortodox kereszténység egyik legfontosabb központja. A sárgás mészkőből épült kolostor évszázadokon át pátriárkai székhely volt. Templomai, udvarai, sírkamrái és föld alatti helyiségei nemcsak a kereszténység történetének emlékei: az épületegyüttes ma is élő vallási közösség otthona.
Mardin óvárosa egy hegyoldalra épült, mézszínű kőlabirintus. A házak teraszai egymás fölé kapaszkodnak, alattuk boltozott átjárók, úgynevezett abbarák vezetnek a szűk utcák között. A nagymecset, a Zinciriye és a Kasımiye medresze, a keresztény templomok, a bazárok és a távolban elterülő mezopotámiai síkság együtt adja a város nehezen felejthető karakterét.
Mardin városában ottjártunkkor több esküvőt is fotózhattunk, de akadtak olyan utastársak is, akik inkább a csodás mezopotámiai síkságban gyönyörködtek
Az ősi településen a vallási sokszínűség nem pusztán történelmi adat. A minaretek és a templomtornyok ma is ugyanahhoz a városképhez tartoznak. A muszlim, szír keresztény és örmény örökség egyszerre jelenik meg az építészetben, a helynevekben, a kézműves hagyományokban és a családi történetekben.
Midyat hasonló kőépítészetével, felújított óvárosával és ezüstfiligrán-műhelyeivel fogadott bennünket. A díszes homlokzatú Konuk Evi teraszáról szinte az egész település belátható. Az óváros ma már erősen turisztikai, mégis megőrzött valamit abból a világból, amelyet a szír keresztény kereskedő- és kézművescsaládok alakítottak ki.
Messze földön híresek a Midyat városában készülő ékszerek, különösen az ezüstfiligrán alkotások vonzzák a tekintetet
Hasankeyfnél ismét a víz alá kerülő múlt történetével találkoztunk. A Tigris folyóra épült Ilısu-gát víztározója 2019-ben elöntötte a régi település jelentős részét, lakói számára pedig magasabban fekvő új várost építettek. Több fontos műemléket, köztük a Zeynel Bey-mauzóleumot, fejlett mérnöki módszerekkel helyeztek át az új régészeti parkba.
A víz fölött megmaradt sziklavár és a barlanglakások továbbra is emlékeztetnek a város hosszú történetére. Az új település, a múzeum és az archeopark azonban egészen más világot képvisel: egyszerre mentési kísérlet, turisztikai beruházás és egy eltűnt város emlékműve.
Még egy gát és még egy víz alá került település: a Tigris folyóra épült beruházás egy vadonatúj turistaközpontot is eredményezett
Hasankeyf különös kérdést hagy maga után. Megmenthető-e egy város pusztán azzal, hogy néhány legfontosabb épületét új helyre költöztetik? Sokak szerint a kövek talán megőrizhetők, de az utcák, a szomszédságok, a régi házak és az évszázadok alatt kialakult emberi kapcsolatok már nem telepíthetők át ilyen egyszerűen.
A közeli Batman nagyrészt a modern kor szülötte. Gyors növekedését elsősorban a huszadik századi olajkitermelésnek köszönheti. Nem messze innen azonban ismét a középkorba vezetett az út: a Malabadi-híd hatalmas központi ívével az artukida mérnöki tudás egyik mesterműve. A 12. századi kőhíd nem pusztán átkelőhely volt, testében pihenőkamrákat is kialakítottak az utazók számára.
Utunk Diyarbakırban ért véget. Az ősi település fekete bazaltból emelt falai csaknem hat kilométer hosszan veszik körül a történelmi városmagot. Kapui, bástyái és feliratai római, bizánci, arab, szeldzsuk, artukida és oszmán korszakokat idéznek.
A falak alatt terülnek el a Hevsel-kertek, amelyek évszázadokon keresztül élelemmel és vízzel látták el a várost. A Tigrisen átvezető Tízszemű hídnál a folyó, a zöld ligetek és a fekete városfalak együtt alkotják Diyarbakır egyik legszebb panorámáját. A várfalak és a Hevsel-kertek kulturális tája 2015-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára.
Diyarbakır nagyobbrészt egy modern kétmilliós város, de a városközpont olyan, mintha a bibliai korban sétálnánk a látványosságok között
A történelmi belvárosban a nagymecset, a Hasan Pasa karavánszeráj, a négylábú minaret, az örmény Surp Giragos-templom és a szír ortodox Szűz Mária-templom mutatja meg Diyarbakır sokrétegű múltját. A bazárban fűszerek, szárított gyümölcsök és kézműves termékek között haladva az utazás végére egyre világosabbá vált: Délkelet-Törökország legnagyobb élménye nem egyetlen világörökségi helyszín vagy látványos rom, hanem maga az egymásra rakódott történelem.
Egyetlen hét alatt neolitikus szentélytől modern vízerőműig, hellenisztikus királysírtól római hídig, keresztény kolostortól zsúfolt bazárig jutottunk. Láttunk városokat, amelyek földrengés után épülnek újjá, és olyan településeket, amelyeknek régi utcáit már víz borítja.
Délkelet-Anatólia még nem vált a tömegturizmus egyik központjává. Éppen ezért az utazó itt nemcsak műemlékeket fényképezhet, hanem egy élő, változó és ellentmondásokkal teli vidéket is megismerhet. Ugyanakkor egyre több figyelem irányul a térségre, így könnyen elképzelhető, hogy néhány év múlva már egészen más arcát mutatja majd.
Az Eufrátesz és a Tigris vidéke arra emlékeztet, hogy a történelem nem lezárt múlt. Ma is alakítja a tájat, a vallást, a településeket és az emberek emlékezetét. Vannak utazások, amelyek után csupán fényképek és szuvenírek maradnak. Más utak viszont megváltoztatják azt is, ahogyan a világról, a múltról és saját helyünkről gondolkodunk. A májusban átélt élményeink az utóbbiak közé tartoznak.
A Mettravel hagyományosan októberben és májusban szervez utakat Dél-Kelet-Törökországba, a konkrét ajánlatok miatt érdemes felkeresni az utazási iroda weboldalát.
