A politika és az egyéb megosztó témák igen kényes területnek számítanak még a bővebb családon belül is, amikor egyszer csak olyan közegbe kerülünk, ahol a miénktől teljesen eltérően gondolkodó emberekkel, akár családtagokkal vagyunk együtt. Mi történik, ha az ünnepek alatt óhatatlanul előkerül néhány megosztó téma? Íme néhány stratégia, amivel a beszélgetés fonala nem visz a vitatkozás, összeveszés irányába.
“Nem vagyok homofób, de mostanra szerintem túltolják ezt a szivárványos dolgot a melegek. A gyerekeknek tényleg nem kéne ezt mutogatni, pláne nem az óvodában és az iskolában…” “Nem vagyok rasszista, és a rendes cigányokkal nyilván senkinek nincs baja, de lássuk be, hogy a legtöbben nem ilyenek…” Mi is jártunk már úgy, hogy ilyen vagy ehhez hasonló mondatok miatt akadt torkunkon a falat egy ártalmatlannak induló karácsonyi vacsorán? Esetleg olyan is volt, amikor nem válaszoltunk, mert nem akartunk vitába bonyolódni az ünnepi asztal felett? Sőt, még az is lehet, hogy utána napokig bántott, hogy a saját családunk előtt sem tudtuk megvédeni az általunk fontosnak tartott értékeket. Ismerős a helyzet? Wertán Sára, a Beszélgess jól alapítója segítségével megnézhetjük, hogyan tudjuk legközelebb a veszekedést elkerülve képviselni: több köt össze, mint ami elválaszt!
Először is fontos leszögeznünk: előítéletei mindenkinek vannak, még azoknak is, akik szeretnének megszabadulni ezektől.
Ebből következik, hogy nem könnyű felvenni velük a harcot, pláne, ha olyanokkal kell konfliktusba kerülnünk, akiket szeretünk. A jó hírünk az, hogy léteznek hatékony kommunikációs eszközök ezeknek a helyzeteknek a kezelésére. Ha követjük az alább felsorolt tanácsokat, akkor könnyebben meg tudjuk védeni az álláspontunkat, és attól sem kell félni, hogy megbántjuk ezzel a másikat.
- “Teljesen természetes dolog az, ha egy kiélezett helyzetben leblokkolsz és nem tudsz rögtön frappáns választ adni. Érdemes kimondani, hogy mi történik benned: „most hirtelen nem tudom mit mondjak, hadd gondolkodjam egy kicsit, hogy a lehető legjobban megfogalmazzam a mondandómat!” Ha hajlamos vagy arra, hogy leblokkolj, ezt a mondatot bemagolhatod, hogy bármikor el tudd mondani, amíg összeszeded a gondolataidat.
- Tudd és tudasd a másikkal a szabályaidat! Mondd ki, hogy milyen körülmények, stílus, hangulat az, amiben örömmel beszélgetsz. Például: “Szeretném, ha nem minősítenénk egymás szavait, nem emelnénk fel a hangunkat és nem használnánk csúnya szavakat, amíg beszélgetünk.” Ezzel sokkal könnyebb a számodra megfelelő mederben tartani a beszélgetést.
- Mindenképp fektesd le azt a szabályt, hogy végighallgatjátok egymást, és tartsd magad ehhez! Először mutass példát, majd kérd a másikat is ugyanerre!
- Miközben hallgatod a másikat, próbáld meg kikapcsolni a saját gondolataidat! Nem azért, hogy eltávolodj az elveidtől, hanem azért, hogy tényleg megértsd, mi zajlik a másik félben. Egymás felé közeledni csak akkor lehet, ha pontosan megértjük a másikban munkálkodó előfeltevéseket, érzéseket, gondolatokat, ehhez viszont az kell, hogy rá figyeljünk és ne a saját gondolatainkkal legyünk elfoglalva.
- Próbáld meg beazonosítani, hogy milyen érzelmeken alapulhat az előítéletes gondolkodás, amelyek annyira erőssé teszik! Ha a másik fél nyitott erre, beszélgess vele ezekről! Amikor például valaki ezt mondja: “Nem akarom, hogy a gyerekem lássa, hogy az osztálytársát két nő neveli, hiszen akkor majd ő is meleg lesz, és emiatt nem lehet rendes családja!”, akkor valójában félti a gyerekét valami ismeretlen helyzettől. Segít, ha kifejezed, hogy ezt megérted, mielőtt rávilágítasz arra, hogy szerinted miért nem kell félnie. “Ha jól értem amiatt aggódsz, hogy a gyerekedet valamilyen nehézség éri majd, miközben szülőként a legjobbat szeretnéd neki. Ebben együtt tudok érezni veled.”
- Mindeközben tudatosítsd magadban: a másik fél érzéseinek elfogadása és gondolatainak megértése nem azt jelenti, hogy egyet is értesz ezzel. Az egyet nem értésedet nyugodtan kifejezheted, miután meghallgattad a másikat.
- Kerüld a kioktató, érzelemtől túlfűtött hangvételt és az olyan kijelentéseket, hogy a másiknak nincs igaza! Nagyobb eséllyel hallják meg, amit mondasz, ha nem támadásként élik meg.
- Néha állj meg és reflektálj arra is, hogyan érzitek magatokat ebben a beszélgetésben. Az ilyen típusú mondatok segíthetnek: „látom, hogy nagyon heves érzelmeid vannak a témával kapcsolatban”, „nehéz nekem erről beszélni, mert nem szeretnék veszekedni, ugyanakkor fontos nekem, hogy a családunkban ne legyen tabu”.
- Keresd mindig azt, ami közös! Mindig vannak olyan pontok, alapvető értékek, amelyekben két különbözően gondolkozó ember egyetért, és alapként szolgálhatnak az álláspontok közelítéséhez. Például a szivárványcsaládok témája kapcsán egyértelmű, hogy mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyerekek szerető családban nőjenek fel. “
Fontos azt is tudatosítani, hogy ha be is tartjuk mindezt, egyetlen beszélgetéssel valószínűleg nem fogjuk meggyőzni a másikat, és nem is ez a cél. Ha elindítjuk a párbeszédet, már megtettük a legfontosabb lépést, hogy meghalljuk egymást, és elkezdjük betemetni azokat az árkokat, amelyeket sokszor inkább mélyítünk a megosztó témák kapcsán. Ha pedig úgy érezzük, már kifogytunk az érvekből, abban is segíthetünk, hogy beszélgetőpartnereink még több információhoz jussanak a témában. Ne feledjük, aki csak a sajátjához hasonló előítéletes véleményeket hall, talán nem is találkozott még az érintettek élményeivel, gondolataival, de mi is segíthetünk abban, hogy ez megváltozzon.
- “Nézz utána az érintett csoportokkal vagy témákkal foglalkozó civilek anyagainak! A közösségi oldalaikon vagy honlapjukon biztosan találsz olyan cikkeket, videókat, amelyeket másoknak is elküldhetsz, vagy akár te is meríthetsz belőle érveket a következő beszélgetéshez!
- Láttál egy filmet, olvastál egy cikket, ami felnyitotta a szemed vagy inspriálóan hatott rád, hogy megkérdőjelezd a saját előítéleteidet? Ajánld másoknak is! Az emberi történetek különösen sokat segíthetnek az előítéletek lebontásában.
- A legjobb mindig a személyes példa. A szivárványcsaládoknál maradva: ha ismersz egy meleg párt, aki örökbefogadott, mesélj az életükről, a történetükről. Amíg egy jelenséget vagy embereket csak címkékkel, kategóriákkal illetünk, addig könnyű érzelmileg elhatárolódni tőlük. Ha migránsokról beszélünk, akkor könnyebb veszélyes tömegnek beállítani az embereket, míg egy menekülő család története olyan emberi sors, amivel sokkal könnyebb együttérezni.”
És végül egy aranyszabály: egyáltalán nem biztos, hogy csak nekünk lehet igazunk, mi magunk is legyünk nyitottak más vélemények befogadására. (444.hu)
