A török kori fahíd után újabb történelmi emlékek kerültek elő a Tiszából. Az alacsony vízállás miatt két bőgőshajó maradványa is remekül megfigyelhető a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium alatti partszakaszon.
Először 2015-ben kerültek felszínre ezek a ritka tárgyi emlékek.
Az első világháború előtt Szolnokon még több mint 30 fahajót tartottak számon, amelyek a második világégést követően teljesen eltűntek
-mondta akkor Kertész Róbert történész.
A bőgőshajó a tizenkilencedik század egyik kedvelt hajótípusa volt. Nevét onnan kapta, hogy orrtőkéje vége egy nagybőgő nyakára hasonlított.
A bőgőshajó a 19. század tölgyfából készült, folyami áruszállító hajója volt. Ekkoriban több ezer ilyen jármű járta hazánk folyóit. Mivel a hajótest majdnem egésze fedett volt, ezért gyakran nevezték tetejes hajónak, vagy az általuk szállított legfontosabb magyarországi áru után búzáshajónak. De honnan kapta a nevét? Egyes feltételezések szerint az orrtőkéjükön lévő és nagybőgő fejéhez hasonlító, csiga alakú faragványhoz köthető az elnevezés. Mások szerint azonban a fedélzetről gyakran felhangzó tülök, vagy duda bőgéséről kapták a nevüket ezek a járművek. Ez a hangjelzés az irányítást, a vontatást és a kikötést segítette.
