Dulai Péter bűnügyi újságíró, kriminalista nemrég indult sorozatában azokat a halálos ítéletekkel végződött bűncselekményeket idézi fel, amelyekhez az utolsó magyarországi kivégzések kötődnek. Zelei Béla volt Jász-Nagykun-Szolnok megye utolsó kivégzettje 1985-ben.
„Elég jó családi körülmények között születtem. Édesanyám alkoholista volt, édesapám az egy úriember” – mondta Zelei Béla, bűnözői nevén „Bajnok” a tárgyalóteremben, ahol két ember megölése miatt kellett felelnie. Egyiküket, egy nyugdíjast 1983. július 3-án verte agyon Szolnokon, másikukat, egy vagyonos budapesti asszonyt pedig mindössze kilenc nappal később fojtott meg a fővárosi Városmajor utcában.
„Lakik itt egy vén zsidónő, teli van szajréval, pénzzel, arannyal, legalább több mint százezer forint aranyláncról van szó” – mondta D. Gábor vízvezeték-szerelő Zelei Bélának, aki napok óta Budapesten lődörgött és járta a szórakozóhelyeket. Ekkor még volt pénze, de azt pár nap alatt elverte magára és számára ismeretlen emberekre. Zelei hihetetlen szinten bírta az italt, mindenki az „éjszaka császáraként” ismerte.
Béla az Ingatlankezelő Vállalat munkatársaként mutatkozott be, és hogy tökéletes legyen az álca, vitt magával mérőszalagot, mappát és ácsceruzát. 1983. július 12-én megérkezett Pipi néni XII. kerületi, Városmajor utca 19. szám alatt található lakásába, aki beengedte őt, majd Béla hátulról leütötte, aztán egy törölközővel megfojtotta a nőt a fürdőszobában.
Az asszony holttestét este felfedezték a rendőrök. A nyomozók pár nap alatt beazonosították az elkövetőt, aki ekkor már Baranya megyében iszogatott és szórakozott önfeledten. Nem sokkal később Zelei beismerte, hogy ő ölte meg Budapesten az idős asszonyt. Sőt, azt is elmondta a rendőröknek, hogy hol keressék annak a szolnoki bácsinak a holttestét, akit két héttel korábban, július 3-án ölt meg.
Mint később kiderült, az akkor 30 éves Zelei Béla igazat beszélt, a szolnoki lakásban megtalálták a 71 éves nyugdíjas holttestét. Zsineggel fojtották meg. Ahogyan az a “Bajnok” vallomásából kiderült, eredetileg az áldozat feleségét akarta megölni a lakásban található értékek miatt, de az asszony ekkor kórházban feküdt. Bélát ez sem tántorította el: mivel ismerte az idős férjet, beszélgetésbe elegyedtek, majd egy alkalmas pillanatban rátámadott.
Bár Zelei Bélának nem volt zavartalan gyerekkora, tulajdonképpen nem lett volna „kötelező” bűnözővé válnia. A nyolc általánost nagy nehezen végezte el, munkahelye volt, de sehol sem sikerült beilleszkednie. A két gyilkosság elkövetése előtt 8 évet ült Márianosztrán: rablásért, garázdaságért és lopásért.
Máig érthetetlen, de a két rablógyilkossággal vádolt Zelei a bíróságon már következetesen tagadta az első, Szolnokon elkövetett emberölését. Végül a Fővárosi Főügyészség több emberen, nyereségvágyból, előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat.
A halálos ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1985. február 1-jén helyben hagyta. Az indoklásban kiemelték, hogy a tettes milyen tudatosan cselekedett, vagyis szó sem lehetett a nem beszámíthatóságról. Előre kitervelte mindkét gyilkosságot.
Zelei Béla nem kért kegyelmet. A védője igen, de neki ez volt a kötelessége. A kegyelmi kérvényt elutasították. Az elítéltet 1985. február 28-án Budapesten végezték ki.
Nyitókép: Zelei Béla a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán – Fotó: Magyar Rendőr 1983. augusztus 6.
