Első körben az az álma, hogy legyen egy étterem a városban.
„Azt szeretném elérni, hogy olyan hangulat legyen a városban, mint húsz évvel ezelőtt volt. Ugye, szörnyen hangzik? Pedig abban az időben folyamatos nyüzsgés volt a városban, nem volt olyan nap, hogy ne történt volna valami. Most is lenne igény ilyen típusú szolgáltatásokra és kultúrára.” Így foglalta össze nekünk Balázsi Csilla, Tiszavasvári júniusban megválasztott polgármestere, hogy mi a legfontosabb célkitűzése a város első számú vezetőjeként. A részletekről a Telex.hu számolt be.
Tiszavasváriban nincsenek olyan helyek, ahová szívesen „feljönne egy fiatal vagy értelmiségi”, mondta. Nincs étterem a városban, kávézóból is csak egy van, ami egyébként az előző polgármesteré. „Gondban lettem volna, ha meg kellett volna hívnom önöket egy kávéra, maximum a benzinkút vagy a pékség jöhetett volna szóba.” A polgármester szerint nagyon hiányoznak ezek a szolgáltatások és közösségi terek Tiszavasvári életéből. Az önkormányzat sokat tehet azért, hogy ez megváltozzon, ha „ad egy kis lökést a vállalkozásoknak”.
Nagy álma, hogy legyen egy hosszú távú fejlesztési terve Tiszavasvárinak, amiben megtervezik a város látképét is. „Szerintem ezeket kellett volna megoldani, de mindig az lett megcsinálva, amire éppen pénzt kapott az önkormányzat.
Van egy műfüves focipályánk, de a fenntartása nagyon sokba kerül. Van egy teniszpályánk, amit viszont nem használunk, mert rossz helyen van.”
Minden valahogy elmegy innen
Balázsi Csilla is szerepel a Tiszavasvári mindennapjait bemutató Az élet hozta így című dokumentumfilmben, ami a Telexen jelent meg nemrég. A film utolsó jeleneteiben is feltűnik, ahogyan támogatói körében ünnepli a választási győzelmet. Szentpéteri Áron rendező több mint egy évig forgatott stábjával a 12 ezer fős észak-kelet-magyarországi Tiszavasváriban, hogy jobban megértsék a vidéki Magyarország mindennapjait. A dokumentumfilmben rengeteg olyan konfliktus, társadalmi probléma és élethelyzet jelenik meg, ami más magyarországi kisvárosokban is ugyanúgy jelen van.
Tiszavasvári mégis különleges abból a szempontból, hogy a rendszerváltás után meginduló privatizáció nem a 90-es években éreztette hatását, mint sok más kisvárosban, ahol bezárt a gyár vagy megszűnt a bánya, hanem egy bő évtizeddel később. A 2000-es évek elején kezdődött a több mint 2000 embernek munkát adó Alkaloida Vegyészeti Gyár leépítése, amit a mai napig nem tudott kiheverni a város.
Így jutunk vissza oda ahhoz a kérdéshez, hogy miért nincs étterem és kávézó Tiszavasváriban. Az biztos, hogy az Alkaloida összeomlása is közrejátszott abban, hogy nem épültek ki a városban a polgármester által hiányolt szolgáltatások. A 2000-es évektől kezdődően elvándorolt egy jelentős értelmiségi réteg, nem volt értelme itt maradniuk a fiataloknak, magyarázta Balázsi Csilla. „A harmadik gyerekemnél vettük észre, hogy 27-en voltak az osztályban, amikor elkezdték az iskolát, de mire nyolcadikosok lettek, már csak 15-en voltak. És nem azért, mert az osztály fele megbukott, hanem mert a szülőkkel együtt a gyerekek is elmentek a városból.”
De miért mennek el?
Mélyebb okai is lehetnek annak, hogy ez így alakult. Balázsi Csilla felidézte, hogy 1988-ban került a városba, amikor a helyi ÁFÉSZ főkönyvelője lett. Azt látta, hogy nem volt igazán verseny az ÁFÉSZ tulajdonában lévő boltok és vendéglátóipari egységek között, pedig akkor már minden a magántőke megjelenéséről szólt. A férje akkoriban szállodát vezetett a városban, de aztán jött a rendszerváltás, és már nem volt fenntartható.
Azóta is folyamatosan azt élik meg, hogy „valahogy minden elmegy innen”.
„Ha vannak igényeink, akkor elmegyünk egy másik városba. Mondok egy példát, amin keresztül meg lehet érteni. Régebben sok időt töltöttünk Nyíregyházán, mert ott tanultak a gyerekeim. Ha süteményt akartunk enni, akkor a gyerekek megkérdezték, hogy lemenjünk a cukrászdába, vagy megvegyék és hazahozzák, de a lényeg, hogy több lehetőség is volt. Ha most Tiszavasváriban felmerül ez a kérdés, akkor a férjem megkérdezni, milyen legyen a sütemény. Eszünkbe sem jut az az alternatíva, hogy be tudok menni egy cukrászdába és meg tudom venni a süteményt. Ugyanaz az ember vagyok, mégis egy másik településen természetes, hogy elmegyek a cukrászdába, itt meg nem.”
Már az sem volt szokványos, ahogyan Balázsi Csillából egyáltalán polgármesterjelölt lett. Igazán sosem akart vezető politikai tisztséget vállalni. Sőt, néhány hónappal a kampány kezdete előtt még azt tervezte, hogy végleg kivonul a helyi közéletből. „12 évig voltam önkormányzati képviselő, de úgy éreztem, hogy már nem találom ebben a helyemet, Nem láttam értelmét a képviselői munkának.” Hogy végül nem így történt, abban nagy szerepe volt az előző polgármesternek, Szőke Zoltánnak.
Sokan úgy látták a városban, hogy a polgármester egyszemélyes vezetést akart megvalósítani, többször is szembement a képviselő-testület akaratával. Balázsi szerint ez nem volt mindig így, a Covid volt a fordulópont. „A járvány előtt normálisan tudtunk működni, beleszólhattunk dolgokba, véleményt alkottunk. Sok polgármestert megváltoztatott, amikor kilenc hónapig mindenben ők dönthettek, nem volt képviselőtestület, nem kell kikérniük a képviselők véleményét. Kész tények elé állítottak minket, legfeljebb a kényesebb ügyeknél próbáltunk egyeztetni, minden ment a maga útján.”
A civil színekben, a Vasvári Pál Társaság (VPT) jelöltjeként induló Balázsi Csilla 2024-ben pedig simán legyőzte Szőkét: Balázsi 43,59 százalékot ért el, míg az akkor még hivatalban lévő polgármester csak 28,30 százalékot. (Fotó: Telex.hu, Mátészalka – A Fény városa)
