Idén ősszel és 2026 tavaszán újabb állomásfelújítások kezdődnek Szabolcs-Szatmár-Beregben. A MÁV-csoport országos programjának részeként több kisebb nagyobb vasúti csomópont kap új arculatot. Hűtéssel és fűtéssel rendelkező utasvárók, kerékpártárolók, parkolók, akadálymentesített mosdók és megújult homlokzatok várják majd az utazókat. A fejlesztések összértéke közel 15 milliárd forint, amelyet a társaság saját forrásból és a Magyar Falu Program támogatásával finanszíroz.
Az állomások tehát szépülnek, a sínek között azonban marad a múlt. Fél évszázados szerelvények csikorognak, a vonatok pedig a rendszerváltás előtti menetidőknél is lassabban haladnak. A fényesre húzott vakolat mögött így sok utas szerint inkább elfedés, mintsem megoldás zajlik.
Aranyosapátiban, Ópályiban, Nyírbogáton és Tiszaeszlár-Bashalom megállóhelyen új típusépület épül, fűtött és hűtött váróval. Demecserben a felvételi épületet korszerűsítik, Kisvarsányban pedig teljesen új megállóhely létesül.
A legnagyobb beruházás Mátészalkán valósul meg, ahol a felvételi épület kívül-belül megújul. A belső terek letisztult formát kapnak, hűtött fűtött utasforgalmi részeket alakítanak ki. Az állomásépületek szépülését mindenki örömmel fogadja, de a menetrend, a sebesség és a járműpark állapota miatt keserű szavakat hallani az utazóktól.
Józsi, aki Mátészalkáról Debrecenbe utazik a lányával rehabilitációra, így fakadt ki:
„A rendszerváltás előtt 68 perc volt a menetidő, most húsz perccel lassabb a vonat. Nyírmeggyes felé néha csak hússzal döcögünk. A csiga már régen lehagyta itt a vonatot.”
Hodászon, Mariann magából kikelve ostorozta a MÁV-ot, ráadásul épp 70 percet késett a Debrecen felé induló vonat, amellyel a klinikára ment volna időpontra.
„A vén csotrogány mozdony megadta magát, ezzel járt még apám is talán” – mondja gúnyosan a középkorú asszony. “Műtétem lesz pár hét múlva, időpontra mennék, már biztosan nem érek oda, pedig direkt korábbi vonattal indultam. Bíztam a MÁV-ban, de nem kellett volna. Inkább a sínre meg a mozdony javításra költenék a pénzt az épületek helyett, sokszor a mozdonyvezető a két kezével javítja ki a hibát. Szégyen” – méltatlankodott Mariann.
Ópályiból Sándor naponta ingázik Mátészalkára kerékpárjával. A fűtött váróhelyiségnek örülne, de szerinte a vasút alapvető gondjait nem orvosolja: „Záhonyba 30 éve 80 perc volt a menetidő, most majdnem két óra. Az unokám negyven kilométer/órával teker a biciklivel, és hamarabb megérkezik, mint a szerelvény” – mondja.
Kisvarsányban Etelka már rezignáltan nyilatkozott:
„Nem érdekel, mit cicomáznak. Hülye, aki még használja ezt a vasutat. Svájcban négyszázzal mennek a vonatok, nálunk száz perc kell ötvenhat kilométerre”
Az állomások új köntöst kapnak, a várótermek hőszabályozottak lesznek, de a vasút legfontosabb ígérete, a gyors és kiszámítható utazás továbbra is elmarad. A felújítások tehát kétségkívül hasznosak, ám amíg a sínek és a szerelvények nem újulnak meg, addig az utasok mindennapjait továbbra is a lassúság, a bosszankodás és a keserű mosoly kíséri.
Fotók: MÁV, Facebook, MTI
