A legtöbb résztvevő pontosan azt kapta a találkozótól, amire számított, “eligazítást”, a problémák áthárítását és fölényeskedő magatartást a kormányzati résztvevőktől, leginkább Pintér Sándortól. A legjobb viszont a válasz, hogy miért kellett kirúgni 13 tanárt, mint annak idején kivégezni a 13 aradi vértanút: “Nem tehettem mást.”
Több mint négyórás szakmai egyeztetést tartott a Belügyminisztérium közoktatási államtitkársága pénteken, a konzultáción Pintér Sándor is beszélt az oktatás helyzetéről, tanári bérekről és az idei tanév tiltakozási hullámáról. De milyen volt a hangulat a találkozó után?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott találkozó első felében összesen húsz rövid felszólalás hangzott el, az iskolaigazgatók és tanárok 3-3 percet kaptak arra, hogy követeléseikről, problémáikról beszéljenek. Egy pedagógus úgy értékelte, 11-en ütöttek meg kritikus hangnemet, 8-an alapvetően elégedettek voltak a rendszerrel, egy iskola képviselője pedig abszolút vegyes érzelmekkel érkezett.
“Az egyeztetés szünet utáni, második része traumatizáló volt, nem tudok mást mondani” – nyilatkozta egy tanár, akit leginkább Maruzsa Zoltán és Pintér Sándor stílusa háborított fel, ezen még az utóbbi gyakori vicceskedő megjegyzései se segítettek. Elmondása szerint mindketten fölényesen és lekezelően szóltak a meghívottakhoz, a belügyminisztert egy joviális nagypapához hasonlította.
Maruzsa Zoltán felsorolta azokat a területeket, amelyet problémásnak tart: bérrendezés, tanárhiány, tankerületek működése, autonómiakövetelések és az infrastruktúra hiányosságai. Nem gondolja, hogy rossz lenne a hazai oktatás színvonala, ő ugyanis nem látja a beszakadási pontot a statisztikákban.
Úgy tudjuk, Maruzsa elmondta a megszokott kormányzati paneleket, például azt, hogy a pedagógusok bére 2030-ra eléri a diplomás átlagbér 80%-át, és elmondta, felmerült egy teljesítményalapú bérezési rendszer kialakítása. “2030 nagyon-nagyon messze van, az pedig nem derült ki, hogy ezt a teljesítményt miben, hogyan tervezik mérni” – mondta egy történelem szakos tanár. (Már csak 2030-ra? Tolódik az évszám egyre hátrébb – a szerk.)
Freudi elszólással indította beszédét Pintér Sándor, ugyanis azt mondta, eligazítást tartani érkezett, majd jót nevetett magán a szerencsétlen szóhasználat miatt. A miniszter hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát, amit többen is morajlással kommentáltak, ugyanis eddig éppen ő nem állt szóba a tanárokkal. Pintér későbbi megjegyzéseit még inkább a szívükre vették sokan, olyan érzésük volt nekik, hogy Pintér csak azért hívta össze a találkozót, hogy leteremtse őket. A belügyminiszter szerint ugyanis ha a tanárok szerint valóban vannak gondok és nem elég magas színvonalú, az oktatás – amit többek között az idegen nyelven beszélők alacsony számával, a digitális műveltség hiányával és a hazai egyetemek minőségével szoktak gyakran indokolni –, az a tanárok hibája, mert bizonyára nem tanítanak elég jól. Mindeközben a tanárok hónapok, de inkább évek óta hangoztatják, hogy az oktatás elmaradott körülményei miatt nem tudnak a kívánt színvonalon tanítani.
A Hvg.hu-nak nyilatkozó résztvevők többsége nagyjából azt kapta a találkozótól, amit várt. Miközben sokan reménykedtek, hogy végre érdemi párbeszéd kezdődik a kormány és az oktatás szereplői között, nem lepődtek meg azon, hogy ismét csak az eddig megszokott, jól bevett szólamokat hallhatták – ezúttal személyesen. Az NKE nagytermében kialakult hangulatról egy forrásunk azt mondta, nem is az elhangzottak, hanem Maruzsa és Pintér stílusa írta le azt legjobban. A lekezelő kommenteket és a tanárok hibáztatását ugyanis elkeserítőnek tartja és a találkozó csak megerősítette abban, amitől eddig is félt: hogy ebben az országban nincs jövője annak, hogy valaki tanár legyen, el kell hagyni a pályát, nem maradt más választás.
