2025 márciusában az orosz hadsereg szokatlan és veszélyes akciót hajtott végre a kurszki régióban zajló harcok során – az Urengoj–Pomari–Ungvár gázvezeték Szudzsa melletti szakaszát használták fel arra, hogy észrevétlenül az ukrán erők mögé kerüljenek. A csővezetékben – amelyben január 1. óta már nem szállítottak gázt – mintegy 800 katona indult el guggolva, 14 kilométeres úton, szűk, alig 1,42 méteres átmérőjű csőben, korlátozott oxigén- és vízkészlettel.
Az orosz állami média azóta „egyedülálló”, „hősi” és „példa nélküli” akciónak nevezi a hadműveletet, amelyet három héten át terveztek, magukat a katonákat viszont csupán négy órával az indulás előtt tájékoztatták.
A csőben eltöltött két nap után a katonák egy részének további négy napig kellett bent várakoznia, mivel nem mindenki jutott egyszerre a kijelölt kiindulópontokra. A várakozások közben maradt metángáz, az alacsony oxigénszint, valamint a vízhiány súlyos fizikai megterhelést jelentett a bent rekedtek számára. Sok katona kórházi kezelésre szorult a gázvezetékben töltött idő miatt. A tüdejük, légzőszerveik komolyan károsodtak.
A művelet gyakorlati sikerességéről megoszlanak a vélemények.
Míg Moszkva azt állítja, hogy a csőből előbukkanó katonák meglepték az ukránokat és ez döntő szerepet játszott a kurszki területek visszafoglalásában, az ukrán fél szerint Szudzsából már napokkal korábban megkezdték a visszavonulást és a vezetékből kimászó katonák többségét észlelték, sőt meg is semmisítették.
Beszédes adat, hogy a 800 résztvevő közül mindössze 112 főt tüntettek ki a bevetés után. A többiek kimaradtak a harcból? Nem jutottak el a célterületre? Ezekre a kérdésekre hivatalos válasz nem született, csak találgatások vannak.
A valóság természetesen jóval árnyaltabb: a katonák napokon át sötét, metángázzal szennyezett csőben, víz és megfelelő levegőellátás nélkül próbáltak túlélni, sokan súlyos egészségkárosodást szenvedtek és többük vissza sem tért.
Kép: Anton Bendarjevskiy Fb
