Folyamatosan és tartósan zaklatták gyakorlatilag mindennel az iskolatársai, ezt egy idő után már nem tudta feldolgozni a kis Vanda és bánatában az érkező vonatszerelvény elé lépett. Súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélte a gázolást, amiből azóta felépült. Új iskolájában jobban érzi magát.
Vanda mindössze 11 évesen döntött úgy, hogy önkezével vet véget az életének. A gyürei kislány szeptember utolsó hétvégéjén sétálni indult az őt nevelő nagyszülei házából. A közeli vasúti pályához sietett. Egy kukoricásban elbújva megvárta a szerelvény érkezését, majd a vonat elé lépett.
A járművezetőnek esélye sem volt a gázolást elkerülnie.
A gyermeket mentőhelikopterrel, életveszélyes állapotban szállították kórházba. Erősen roncsolódott a lába és a koponyája, ám a kéthavi kórházi kezelésnek köszönhetően végül felépült. A Bors karácsony után ismét meglátogatta a családot. Az idős korában is autók szerelésével foglalkozó nagyapa éppen az udvaron dolgozott, hogy az unokájának mindent megadhasson, a nagyanya pedig a konyhában tevékenykedett. Érkezésükre készséggel kihívták a kislányt a szobájából.
„Na, ő Vanda!” – mosolygott Zsuzsanna, amikor a gyermek kilépett.
A kislány persze azonnal tudta, miért az érdeklődés felőle, és bele is kezdett a történetébe.
„Butaságot követtem el, de megígértem a családnak, hogy soha többé nem teszek hasonlót „
– mondta Vanda, és hozzátette: már jó a kedve, és a téli szünetet is igyekszik kellőképpen kiélvezni. Főleg játékkal, de természetesen a tanulmányait sem hanyagolja el. A barátaival az interneten tartja a kapcsolatot. A kérdésre, hogy vajon miért hozta meg szomorú döntését a borzalmak napján, beletörődötten, de már megkönnyebbülten válaszolt.
Sulis dolgok miatt!
Arra a kérdésre, miért bántották a társai az iskolában azt mondta:
Amiért csak tudtak.
Haragszik rájuk, és hozzátette, a faluban ugyan találkozhat a zaklatóival, de nincs számukra mondanivalója. Zsuzsannának viszont van:
Remélem, mindenki tanul a történtekből. A gyerekek is, a tanárok is.
A diákok azt, hogy nem szabad bántani, akit gyengébbnek vélnek, a tanárok pedig azt, hogy komolyan kell venniük, ha egy tanítványuk segítséget kér tőlük!”
Vanda a kérdésünkre elmondta: a bántalmazói máig nem kértek tőle bocsánatot, igaz, a nagyszülei néhány hete átíratták a kisvárdai iskolába. Ott jobban érzi magát, és máris talált új barátokat. A balesete, és a kórházi kezelési olykor az eszébe jut.
„Leginkább akkor, ha kifejezetten gondolni akarok rá. Az orvosok és a nővérek is jól bántak velem, hálás is vagyok, hogy meggyógyítottak.
„Arra is jól emlékszem, hogy csak a családra gondoltam, mielőtt a vonat elé léptem”
– szögezte le a kislány, aki könnyen lehet, hogy nekik köszönhetően találta meg jövőbeli hivatását. A kérdésre, hogy mi szeretne majd lenni, úgy válaszolt.
„Lehet, hogy ápolónő. Nagyon tetszett, amit a kórházban láttam, és a saját bőrömön is megtapasztaltam. Ha felnőtt leszek, én is szeretnék másokon segíteni” – magyarázta a gyermek.
További részletek a Bors cikkében olvashatók.
