A Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének elnöke több száz emberen segített már eddigi élete során. Áldozatos munkájának elismeréseképpen idén januárban Raoul Wallenberg díjat kapott az azonos nevet viselő egyesülettől. Szerkesztőségünk élete küzdelmeiről és győzelmeiről faggatta az 55 éves, kétgyermekes családapát.
A Glonczi László által kiérdemelt díj azon személyek, szervezetek emberi, közösségi magatartását ismeri el, akik tevékenységükkel példát mutatnak embertársaiknak a Magyarországon hátrányos helyzetben élők és diszkriminációt elszenvedők érdekében. Szintén hasonlóan cselekedett ugyanis Raoul Wallenberg, aki svéd diplomataként több ezer magyar zsidót mentett meg a deportálástól. A nyíregyházi aktivistát arról kérdeztük, hogy milyen út vezetette az önzetlen segítségnyújtás felé, valamint a nehézségekről és sikerekről, amelyekkel ezalatt találkozott.
Meséljen a gyermekkoráról! Érték hátrányok a származása miatt?
Szép gyermekkort tudhatok magam mögött. Állami gondozottként éltem, de a pedagógusok nagyon jól bántak velem. Mindent elmond erről a boldog gyermekkorról, hogy néhány karácsonyt az egyik nevelőm családjában tölthettem. Érdekességként hozzátenném, hogy a kommunista időkben, amikor gyerekeskedtem, nem létezett szegregáció.
Mikor fogalmazódott meg önben, hogy jogvédelemmel akar foglalkozni?
Amikor Nyíregyházára, a Huszártelepre kerültem. Történetesen akkor, amikor a gyermekem iskolás lett és egy belvárosi intézménybe szerettem volna beíratni őt, hiszen úgy gondoltam, hogy a kislányom helyt tud majd állni a minőségi oktatásban is. Mivel nem akarták felvenni, ezért szóltam egy jogvédő irodának, majd ügyvédi ráhatással sikerült beíratni őt. Ekkor határoztam el, hogy jogvédelemmel akarok foglalkozni. Szülői kérésre – ekkor még csekély jogi tudással, de annál nagyobb elhivatottsággal – elkezdtem normál iskolákba helyeztetni a roma gyerekeket. A többi szülővel úgy ítéltük meg, hogy a szabad iskolaválasztás joga sérült. Úgy indultunk el a pereskedésekkel, hogy először 2-3 hetet adtam a szülőknek, hogy lássuk, boldogulnak-e egyedül, s ha ez nem sikerült, akkor következett a per. Sok képzésen vettem részt ekkoriban, maga az érdekérvényesítés pedig 2010 környékén indult, azaz 15 éve.
Mit tart a legnagyobb kudarcnak a magánéletében, illetve a jogvédő munkája során?
Azt, hogy tönkrement a 17 éves házasságom. Öröm az ürömben viszont, hogy két közös gyerekünk született, akik velem élnek. A segítségnyújtásban jellemző rám, hogy addig megyek az ügyek után, amíg meg nem oldom őket. Bírósági eljárásoknál akadt ugyan bukás is. Egy nyíregyházi általános iskolával folytatott per „taccsra tett”. Első és másodfokon és az ítélőtáblán is nyertünk, majd az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatát hatályon kívül helyezte a Kúria, és az iskolának adott igazat az ügyben.
El szeretném mondani, hogy több száz roma iskola működik Magyarországon. Amit szabad az egyháznak, azt állami iskoláknak nem. Számos elit egyházi intézmény létezik, ahová roma gyerek nem mehet tanulni, tisztelet a kevés kivételnek. A véleményem az, hogy az állami hivatalok függetlensége korlátozott, így nem lehet ügyeket végigvinni és ha kormányközeli az intézmény, akkor a Kúria az esetek nagy hányadában megmásítja a döntést.
Eddigi pályafutása során mikor érte a legnagyobb öröm?
Háromszáz gyereket sikerült átíratni integrált iskolába. Nagy öröm, hogy fejleszthettem magam. Sokat tanultam a TASZ, a Rosa Parks Alapítvány és a Helsinki bizottság képzésein. Minden ügy, amit felkarolok, a szívügyem. Nagy boldogságot okozott még egy kitüntetés, a TASZ, Szabad díját is nekem ítélték, mert anyagi támogatás nélküli, jogvédő munkát végeztem. Most pedig megkaptam a Raoul Wallenberg díjat. Ezt pedig a megyében nem kapta meg még senki. Roma származású személyeknek is alig ítélték meg országos szinten. Immár 14 éves jogvédő munkát tudhatok a hátam mögött, valamint kapcsolatokat az Európai Bizottságnál. Jártam az EU Parlamentben is, mint előadó. Ezekre mind büszke vagyok.
Nem akart soha országos roma politikus lenni? Úgy tűnik ugyanis, hogy minden adottsággal és feszkészültséggel rendelkezik ehhez.
Egy jó jogvédő pártok nélküli. Ha indulnék valaha parlamenti választáson, csakis a saját civil szervezetem színeiben. A roma ügy kényes kérdés, egyik párt sem akarja felvállalni, hiszen sok olyan intézkedést kellene meghozniuk, amely szavazatvesztést eredményezne. Civilként azon dolgoztam eddig is, hogy sokan induljanak a választásokon egyszerű emberek. Ebben segített nekem sokat a néhai Setét Jenő.
Ön szerint a jelenlegi roma politikusok közül akad, aki igazán képviseli a cigányság érdekeit?
Ha őszinte akarok lenni, a Momentum színeiben bejutott képviselőt, Lőcsei Lajost tartom a legjobb parlamenti képviselőnek, aki érti is a cigányság problémáit. Nem látok olyan roma szerveződés jelenleg, akikre szívesen szavaznék. Pénz van, változás nincs a romapolitikában. A nemzetiségi önkormányzatok nem hatékonyak, feleslegesek. Ez az álláspontom.
Miről szólt az a hírhedt nyíregyházi ügy, amelyben több milliárd forintot kért vissza az Európai Unió a várostól?
Összesen két és félmilliárd forintot követeltek vissza. Egy rosszul kivitelezett teleprehabilitációs pályázat ügyéről beszélünk, amelyet három évig vizsgáltak, és jogsértést állapítottak meg.
Azt tudni kell, hogy itt Nyíregyházán két nagy szegregátum létezett. Az egyik a Keleti lakótelepen, amely teljes mértékig lakhatatlannak számított, a másik pedig a Huszártelepen. Integrációs folyamatra pályáztak, de valójában annyi történt, hogy a Keleti lakótelep roma lakosságának a 90 százalékát áthelyezték a Huszártelepre. Szegregáció történt, hiszen nem valósult meg integráció, hiába jobb házakba helyezték a Keleti lakótelep lakhatatlan lakásaiból a minőségibb, Huszártelepi ingatlanokba a romákat.
A teleprehabilitációs pályázat előtt 450 fő volt a Huszártelep lakosságszáma, ami ezután csaknem megnégyszereződött. Az itteni iskola így még jobban szegrágálódott. Itt 80 főről majdnem duplájára emelkedett a roma gyerekek száma napjainkra. Ez a legnagyobb sikerem.
Próbálták megvenni vagy megfenyegetni?
Akadtak olyan megkeresések, hogy ha nem lett volna gerincem, akkor sok mindent kaphattam volna. Kínáltak jó állást, ha visszább fogom magam a jogvédő munkában, de akkor nem lehetnék most Raoul Wallemberg díjas. A nevem, személyem nem eladó. Elhivatott vagyok továbbra is, nem tudnék tükörbe nézni, ha bármilyen politikai ajánlat miatt fel kellene adnom az elveimet.
Mit gondol a regnáló hatalomról?
A jog részéről azt, hogy a jogállamisági eljárás nem véletlen. Az állam bekebelezte a hivatalokat, de nem csak azt, a sajtót, az oktatást, és az egészségügyet is. Függetlennek kellene lennie sok mindennek, de már nincs igazi függetlenség. Úgy gondolom, hogy ez, amiben élünk, már nem demokrácia, hanem diktatúra. A Kádár rendszer jobbnak bizonyult. A demokrácia alapelvei sérülnek jelenleg, emiatt csalódottnak érzem magam. Mivé lett a csillogó szemű miniszterelnökünk? Ez az ember fiatalkori önmagának és akkor képviselt elveinek az ellentéte.
Mi a véleménye a TISZA pártról?
A napokban beszélgettem sokat ismerősökkel, főleg telefonon. Majdnem mindenki azt hangoztatta, hogy változásra lenne szükség. Támogatnék egy olyan új rendszert, ahol nem sérülhetnek az emberek jogai. Úgy vélem, eljött a jelenlegi felállás megszűnésének az ideje. Nem szimpatikus, hogy úgy akarnak kormányváltást, hogy nem óhajtanak együttműködni senkivel a régiek közül. Koalíció volna szükséges.
Nehezen élnek a két gyermekével. Hogyan alakult önök számára az év vége? Milyen összeget kell beosztaniuk összességében?
Eddig közmunkát végeztem, február 3-án pedig megszűnt munkaviszonyom. Ami a rendelkezésünkre állt, az 29 ezer forint a családi pótlék, valamint év végén 70 ezer forint táppénz. A barátaim segítettek, hogy legyen tűzifánk.
Mostanra regisztrált álláskeresőként szerepelek a rendszerben három hónapig, így kapok majd álláskeresési támogatást. Utána nem tudom hova tovább. Állatkerti munkát ajánlottak, de mivel a két gyereket egyedül nevelem, nem tudom vállalni. Nem a munkát kerülöm. A civil szférában keresem a boldogulást, nettó kétszázezer forint a vágyam. Nagy szeretetben telnek a hétköznapjaink a gyermekeimmel. Így, hogy velem élnek, biztonságban tudhatom őket. Persze nem könnyű jelenleg az életünk, de mindig megoldottuk valahogy. Szerencsére a barátaimra számíthatok. 2024 decemberében is ők segítettek hozzá, hogy meleg legyen a lakásunkban, és hogy boldogan ünnepelhessük a karácsonyt.
Amennyiben szeretné László jogvédelmi munkáját segíteni, az alábbi számlaszámra indíthat utalást:
Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete
Számlaszám: 68800109-11134411-0000000
Szerző: Lintényi Levente
Fotók: Magyar Kurír
