Az észak-magyarországi Sajó-völgyben a szegénység és a nélkülözés miatt mindent megpróbálnak eltüzelni az emberek, emiatt azonban sokkal magasabb a levegő szennyezettsége.
A miskolci Zöld Kapcsolat Egyesület már évek óta megpróbálja felhívni a figyelmet az „alternatív tüzelőanyagok” veszélyeire, sőt, több felmérést is készítettek már a témával kapcsolatban. Az a jobbik eset, ha a silány lignitet vagy a farkaslyuki meddőhányóról kikapart sáros szénrögöket próbálják elfűteni.
Ha ez azonban nem áll a rendelkezésükre, akkor azt dobnak a tűzre, amit találnak: rongyokat, cipőket, műanyag palackokat vagy szétdarabolt gumiabroncsot, esetleg bútorokat. Az ilyen környezetben élő gyerekeknek azt is megtiltják az iskolákban, hogy hazavigye a tankönyveit, mert a család azt is a tűzre vetné – írja a Népszava alapján az index.hu.
Ráadásul ezek a viskók általában rossz energiahatékonyságúak, nincs rendes szigetelésük vagy kéményük, így a meleg egy része szinte azonnal el is távozik a négy fal közül. Ennek orvoslására pedig háromszor-négyszer annyi ócska limlomot és szemetet tüzelnek el, hogy megkapják közel ugyanazt a meleget.
A legtöbb ilyen környezetben élő családnak pedig csak teakályhája vagy dobkályhája van, ezek pedig alig 40-50 százalékos hatásfokkal melegítenek a cserépkályhákhoz vagy kazánokhoz képest. A kémények rendszeresen eldugulnak a rossz minőségű tüzelőtől, emiatt sok háztartásban a falba vájnak egy lyukat, és ott vezetik ki a kéményt.
Emiatt azonban nem csak kifele, hanem befele is dől a füst, ami nagy veszélyt jelent a lakók egészségére nézve. Több környezetvédő szerint is létezik egy úgynevezett „Borsodi szénstratégia”, amelyben leírják, hogy intenzívebben kellene lakossági célokra használni a gyenge minőségű, környezetszennyező lignitet. Ez azonban szintén komoly veszélyt jelentene a természeti környezetre és az emberi egészségre a magas kén- és szállópor tartalma miatt.
