Idén áprilisban nyitotta meg kapuit a megyénkbe épített új “okosbörtön”, ám úgy tűnik, rengeteg dologra továbbra sem figyelnek oda, vagy véletlenül, vagy szándékosan.
Hiába a 87,5 milliárdos beruházás és a csúcstechnológia, a csengeri okosbörtön működése már induláskor is komoly kérdéseket vet fel a fogvatartottak körülményei, a reintegráció lehetőségei és a személyi állomány állapota kapcsán – derül ki a Magyar Helsinki Bizottság cikkéből. Bár az intézmény a magyar büntetés-végrehajtási rendszer történetének egyik legnagyobb projektje, a mindennapi működés tapasztalatai azt mutatják, hogy a technikai fejlettség önmagában nem jelent megoldást a rendszer strukturális problémáira. A részleteket a Wmn.hu bontotta ki.
A Csengeri Országos Büntetés-végrehajtási Intézet létrejötte jelentős mérföldkő a magyar büntetés-végrehajtási rendszer történetében. A projekt, amely költségvetését eredetileg 50 milliárd forintra tervezték, végül – férőhelybővítés miatt – 87,5 milliárd forintba került.
Az intézet célja nem kevesebb volt, mint létrehozni Európa legkorszerűbb, első high-tech börtönét. Az intézmény 2025 áprilisában kezdte meg működését, csendben, különösebb nyilvános bejelentés nélkül. Az első fogvatartottak 14 különböző büntetés-végrehajtási intézetből érkeztek, döntő többségük olyan megyékből, amelyek földrajzilag távol esnek Csengertől. Csengeren a jelenlegi tervek szerint kizárólag elítéltek lesznek, mivel az intézet nem tart fenn férőhelyet előzetesen letartóztatottak számára.
Bár eredetileg sokkal több intézményt terveztek (erről az Átlátszó írt bővebben), végül csak egyetlen új (nem konténer-) börtön épült meg a 2016-ban bejelentett férőhelybővítési program keretében, azonban a csengeri börtön átadását követően sem oldódott meg a magyar büntetés-végrehajtási rendszer egyik legsúlyosabb problémája: a túlzsúfoltság.
A Helsinki Bizottság adatai szerint 2025. május 31-én
a büntetés-végrehajtási rendszer telítettsége elérte a 110 százalékot, ami 19 341 fogvatartottat jelentett 17 524 rendelkezésre álló férőhelyre.
Összesen 21 intézet volt túlzsúfolt, köztük a leginkább a nyíregyházi (135 százalékos telítettséggel) és a balassagyarmati (129 százalékkal). A csengeri intézet május végén 500 férőhelyen működött, és 229 fogvatartottat helyeztek el itt. A rabokat az ország különböző pontjairól szállították ide, köztük olyan távoli helyekről is, mint a 555 kilométerre fekvő Sopronkőhida.
A börtön új, a problémák régiek
A Magyar Helsinki Bizottság, valamint több nemzetközi emberi jogi szervezet is régóta sürgeti a büntetőpolitika emberséges és szakszerű átalakítását, a kormány azonban valódi megoldás helyett az intézmények bővítésére és új börtönök építésére helyezte a hangsúlyt. A projekt hivatalos kommunikációja szerint a biztonságtechnikai szempontok domináltak, nem a fogvatartottak emberi méltóságának és a reintegráció elősegítésének kérdései.
Sok család nem tudja megoldani a rendszeres látogatást sem időben, sem anyagilag, a hétvégi látogatási lehetőség hiánya pedig tovább súlyosbítja a helyzetet.
Összességében a csengeri börtön megépítése technológiai áttörést jelent ugyan, de a túlzsúfoltság, a személyi állomány hiányosságai, a látogatási nehézségek és a reintegráció teljes hiánya továbbra is súlyos problémák. A Helsinki Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy
a csengeri börtön megépítésének elsődleges célja a biztonság és a teljes kontroll megteremtése volt – nem pedig a fogvatartottak valódi társadalmi visszailleszkedésének támogatása.
További részletek az írás elején említett, eredeti cikkben olvashatók.
