Az ultragazdagok valóban meg sem érzik az áremelkedést, ami az utóbbi egy évben feltűnően megnehezíti életünket. Egy átlagos, bérből és fizetésből élő családnak igenis komoly gond, hogy már aranyárban mérik a kenyeret és az alapvető élelmiszereket is. Kipukkadt a “Magyarországon nincs infláció” lufi, már nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni a kormány tehetetlenségét.
A részleteket László Norbert önkormányzati képviselő osztotta meg a Facebookon. Érdekes olvasmány, rengeteg igazsággal. Van még, aki nem látja, mekkora szakadék tátong a NER-féle gazdagság és az ország lakosságának döntő többségét adó szegényebb emberek között?
“A Fidesz miatt lassan luxuscikk lesz a kenyér is – csökkentsék az élelmiszerek áfáját!
“Nehéz a helyzet, magasabb az infláció, gyengült a forint, de az embereknek ebből semmit nem lehet érezni, és nem is éreznek” – jelentette ki Tállai András államtitkár a Parlamentben hétfőn.
Nos, lehet, hogy az államtitkárt és a NER luxusát élvező társait nem zavarja, ha felmegy például a Mészáros Lőrinc esküvőjén felszolgált homár-mangó crème fraîche, a fésűkagyló-wakame vagy a polipsaláta ára, de Magyarországon rengeteg embernek már 1 kg kenyér is luxuscikknek fog számítani. Ők talán nem emberek? Ugyan mit gondol az államtitkár, kik fizetik azt a luxuséletmódot, amit a NER kegyeltjei élnek, jachtokon és magánrepülőkön? Bizony, azok, akik már lassan egy kiló kenyeret sem tudnak megvenni a fizetésükből a családjuknak!
Ez pedig a Fidesz-kormány politikájának köszönhető! A kormány továbbra sem tesz semmit, továbbra is Európa legmagasabb általános forgalmi adóját fizetteti meg a magyarokkal!
Az MSZP szerint ez tarthatatlan! A kormánynak megvan a lehetősége arra, hogy adócsökkentéssel olcsóbbá tegye az élelmiszereket! A mostani brutális drágaság idején a Fidesz nem nyerészkedhet az egyre nehezebben élő magyar embereken!
Nem szabad az élelmiszerekre extra mértékű adót kivetni! Lépjen a kormány! Azt követeljük, hogy az élelmiszerek áfája csökkenjen 18 százalékra, az alapvető élelmiszerek áfája pedig mindössze 5 százalék legyen! Megvannak a megfelelő szabályozási módszerek az ellen, hogy a kereskedők „lenyeljék” az árkülönbözetet, csak alkalmazni kell őket!”