A rendszerváltás óta megszámlálhatatlanul sok pénzt költöttek a kormányok a szegények felzárkóztatására, de azt, hogy ebből mennyi jutott el oda, ahova valóban szánták, senki sem tudja. A nyíregyházi önkormányzat éppen az ellenkezőjét csinálta annak, mint amire az unió pénzt adott volna: a deszegregációs programból szegregációs programot.
Amikor kiderült, az unió nem is támogatta tovább a csaknem kétmilliárdos projektet. A Magyar Államkincstár viszont elárulta: így valójában a magyar adófizetőknek kellett a zsebükbe nyúlniuk, amiért a városvezetés a kis cigánytelepből még nagyobbat csinált.
Az itteniek csak Csikágónak hívják Nyíregyháza tizenegy emeletes panelét, az Ungvár sétány 1.-et. Viszonylag könnyű bekerülni az önkormányzati, húsz négyzetméteres bérlakásokba.
„Itt több a cigány, mint a magyar, ez az egész épület szegregált”
– mondja egy asszony a Szabad Európa riporterének a tízemeletes liftje előtt.
A Csikágó
Ha valaki beköltözik a Csikágóba, mélyen a zsebébe kell nyúlnia ahhoz, hogy kikerüljön onnan. De hiába mély a zseb, ha üres. Az egyik, neve elhallgatását kérő lakó azt mondja: lakhatási csapdába kerültek.
„Itt ragadtunk ebben a helyzetben, és ebből nem tudunk szabadulni, csak akkor, ha albérletbe megyünk, arra meg nincs pénzünk, vagy csak úgy szabadulok innen, ha meghalok”
– magyarázza az idős asszony.
Veres Györgynek még meg sem kellett ahhoz halnia, hogy kiszabaduljon Nyíregyháza pokoli tornyából, ahol egyre gyakrabbak a tűzesetek is. A férfit éppen akkor rakták utcára, amikor megérkeztem a Csikágó épülete előtti sétányra. Veres Györgynek részlegesen lebénult mindkét lába. Tizenöt évet élt az önkormányzati bérlakásban. Mire hazaért a kórházi kezelésről, az önkormányzat emberei zárat cseréltek nála. Azt mondja: neki már fel is út, le is út, a nyugdíjából nem futotta egyszerre ennivalóra és lakbérre, ezért inkább az ételt választotta. Ráadásul korábbról van egy hiteltartozása is, amelyet folyamatosan fizetnie kell.
„Három éve vagyok sztrókos, azóta nem tudok dolgozni, ötven százalékát fogják a nyugdíjnak. Azóta is hatvanezer forintot kapok. Annyi még a megélhetésre is kevés. Nem tudom, hogy mit fogok csinálni, majd alszok itt kint, a padon”
– magyarázta kétségbeesve.
Veres György visszamenne a Csikágóba, Rácz Zoltán pedig el innen. A két férfiban az a közös, hogy valójában egyiküknek sincs hova. Zoltán új lakó, nem régóta van itt. Előző házát elbontotta az önkormányzat, mondván: előremennek majd, nem hátra, sokkal jobb bérlakást adnak nekik.
„Ez nemcsak hogy átb*ás volt, hanem hatalmas nagy átb*ás volt, igaz, ez csúnya egy szó, de sajnos ezt kell hogy mondjuk, mert tényleg így van, hogy nagyon-nagyon átb*ak. Nemcsak engem, hanem még rajtam kívül legalább kétszáz embert” – meséli felháborodva Rácz Zoltán.
Bár Nyíregyházának megvolt a sansza és utófinanszírozásban az uniós pénze is arra, hogy a város szegényeit felzárkóztassák, ez azonban nem sikerült a városvezetésnek. Ráadásul még az unió is inkább visszavonta a városnak ígért pénzt, amely csaknem kétmilliárd forintra rúgott.
A teljes videó megtekinthető:
Fotó: Szabad Európa YouTube
