Pár hete már foglalkoztunk a kiszáradás szélére sodródott vajai őstó ügyével. Ez az Északkelet-Nyírségben, Vaja városától délnyugatra található, úszólápjairól nevezetes, 78 hektár kiterjedésű őstó egyben horgászcélpont is. Egy országos jelentőségű természeti érték, amely európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű élőhelynek minősül.
Az elmúlt években komoly turisztikai fejlesztések zajlottak a területen uniós forrásból, mára azonban már csak egy nagyobb pocsolya emlékeztet arra, hogy itt pár éve még jelentős kiterjedésű vízfelület húzódott.
A Víz Világnapja alkalmából nemrég konferenciát tartottak Vaja városában, ahol Tóth Roland, a FETIVIZIG munkatársa elmondta: jelen állapotában a víznek nyoma sincs, a meder teljesen száraz, a csónakok is partra húzva állnak. A szakmai álláspont szerint a szélsőséges időjárási viszonyok, a klímaváltozás következményei idézték elő a tó drámai kiszáradását.
Európában egyre forróbbak a nyarak, és ha érkezik is csapadék, az rendszerint egyszerre, nagy mennyiségben hullik le, gyakoriak a villámárvizek. Magyarországon leginkább az aszály okoz gondot. Az elmúlt 17 év mindegyikében a középhőmérséklet meghaladta a sokéves átlagot, az emelkedés folyamatos. A csapadékeloszlás egyre egyenlőtlenebb: ha esik, akkor gyakran 30–50 milliméter zúdul le egyszerre – majd hetekig semmi.
A talajvízszint is trendszerűen csökken. Az 1984 és 2024 közötti időszak vizsgálata alapján megállapítható: több mint egy méterrel alacsonyabb, mint kellene. Ez a vízmennyiség nem egyik napról a másikra tűnt el, így visszapótlása sem történhet gyorsan. Mára odáig jutottunk, hogy még rendkívül csapadékos időjárás esetén sem képes regenerálódni a vajai őstó – hangzott el a rendezvényen.
A Hortobágyi Nemzeti Park próbált vízpótló kutat létesíteni, de – mint azt a szakember kegyetlen őszinteséggel megfogalmazta – “a vízügy 2014 óta nem ad ki vizet, mert egyszerűen nincs miből”.
A végső konklúzió szerint a kiszáradást több tényező okozta: a hőmérséklet 1962 óta folyamatosan emelkedik, a csapadékeloszlás szélsőségessé vált, a környékbeli tározók kiszáradtak, a jelenlegi vízutánpótlási infrastruktúra pedig nem képes kezelni a helyzetet.
Elkészültek viszont azok a tervek, amelyek megvalósulása esetén a Tisza irányából 87 kilométer hosszú nyomvezeték épülne, és a Nyírségben tíz helyszínen történne vízkivezetés. Ez a megoldás biztosíthatná a vajai őstó hosszú távú vízutánpótlását, ám a kivitelezés még évekbe telhet.
A helyiek közül sokan, akik rendszeresen járnak ki a haldokló tóhoz, másképp látják a helyzetet, mint a szakemberek. Egyikük elmondta: “Van még egy kis vízfelület, amelyben nagy élet van. Rengeteg a kagyló, teknős, és még mindig sok hal él benne – ponty, amur, busa, kárász és harcsa. Igaz, egyre több az elpusztult haltetem is.”
Az agonizáló tómaradványnál eközben megjelentek az orvhorgászok is – villanypásztorral gyűjtik össze a megmaradt halakat. A természetkedvelő hozzátette: “Az élővilágot, ami még megmaradt, meg kellene menteni. Biztosan nem lenne egyszerű, de hátha… Nagy élet van még abban a kis pocsolyában. Legalább ennyi maradna meg a vajai őstóból.”
