Február elején még semmi nem utalt arra, hogy a mátészalkai sportcsarnokból pár hétre országos politikai történet lesz. A parkolóban szülők vártak kézilabdameccsen szurkoló gyerekekre, bent pattogott a labda, a büfében pedig ugyanaz a pár ember itta a kávét, mint máskor. Aztán február 10-én megérkezett a Zebra DPK rendezvénye, vele együtt pedig egy olyan egyesület neve is, amiről addig a környéken alig hallott valaki.
A rendezvény nem párttaggyűlésként futott a papírokon, hanem „interakciós szabadidő-tevékenységként”. A mondat önmagában úgy hangzik, mintha egy túlbuzgó pályázatíró rakta volna össze öt perc alatt.
A sportcsarnokot egy olyan egyesület bérelte ki, amelyről a környéken sokan még most sem tudják pontosan, hogy létezik-e egyáltalán a hétköznapokban. A neve hosszú: Kisharang Kultúráért Hagyományőrző és Érdekvédelmi Egyesület. A helyiek közül többen csak annyit mondtak rá, „ja, az a harangos?” A HVG és a 24.hu szerint a szervezet két részletben összesen 30 millió forint támogatást kapott az NKA-tól kulturális programsorozatra.
A gond csak az, hogy a programsorozatnak alig van nyoma. Nincs honlap. Nincs érdemi közösségi jelenlét. A Facebook-oldalon néhány ismerős, pár megosztás, nagy csend. Olyan az egész, mint amikor falun valaki kiteszi a „Nyitva” táblát a kapura, csak épp soha senki nem látja, hogy bent bármi történne. Közben a pénz megérkezett.
A dokumentumok szerint a sportcsarnokot reggel nyolctól este kilencig bérelték ki óránként 14 ezer forintért. A vége 182 ezer forintos számla lett. A városi cég szerint piaci ár. Papíron minden rendben. Csak közben egyre többen teszik fel a kérdést Mátészalka környékén: hogy kerül egy alig ismert egyesület ilyen pozícióba? És miért pont ugyanazok a nevek, kapcsolatok, körök bukkannak fel újra meg újra?
A szálak elvezetnek Kovács Sándorhoz, a térség országgyűlési képviselőjéhez. Nem közvetlenül, hanem úgy, ahogy ezek a vidéki történetek általában működnek. „Jó kapcsolat”, „régi ismeretség”, „segített már neki”. A cikkek szerint a kisharangos egyesület székhelye egy családi ház, ahol a helyiek megerősítették, Tóth Béla él, aki szintén kötődik a térség kulturális civil világához. Az ő Figurák Nyírparasznyai Egyesülete ugyanúgy 30 millió forintot kapott hasonló nevű programra. Ugyanabban az időszakban alapították őket, ugyanaz az ügyvéd, ugyanazok az adminisztratív mozdulatok.
Az ilyen történetek gyorsan körbemennek errefelé. Mire estére bezár a bolt vagy kiürül a kocsma, már mindenki hallott róla valamit.
Az egész ügy azért kezd kellemetlenné válni, mert közben Mátészalka környékén nagyon is létező problémák vannak. Ha valaki végigsétál a térség településein, nem a „Szatmári táj, szatmári ember ismeretek és értékek” programsorozat plakátjait látja, hanem elnéptelenedő falvakat, kátyús utakat, bezárt üzleteket és olyan fiatalokat, akik már Debrecent, Budapestet vagy éppen külföldöt tervezik következő állomásként kitűzni. Ebben a közegben a 30-40 milliós kulturális támogatások egészen másként hangzanak.
Egy Csenger környéki civil szervezethez kötődő férfi a cikk megjelenése után csak annyit mondott, „mi tavaly több települési programra próbáltunk összeszedni pár százezer forintot, aztán örültünk, hogy végül lett belőle valami. Ilyenkor az ember azért elgondolkodik.” A neve leírását nem kérte, mert – ahogy fogalmazott – errefelé mindenki ismer mindenkit.
A történet vége ráadásul még furcsább lett.
A HVG szerint miután az újságírók személyesen kezdték keresni a szervezeteket, később nyilvánosságra került egy lista azokról, akik visszafizették az NKA-támogatásokat. Köztük voltak a Kovács Sándorhoz köthető szervezetek is.
Innentől a történet már nem csak támogatásokról vagy elszámolásokról szólt. Hanem arról, hogy a helyiek fejében hogyan áll össze egy kép ugyanazokról a nevekről, ugyanazokról a körökről és ugyanazokról a pénzekről. Mert hiába mondja valaki, hogy minden szabályos volt, amikor közben egy fél térség azon vitatkozik, hogyan működhetett ez így.
Egy 30 milliós támogatás errefelé nem elvont szám egy Excel-táblában, hanem hónapokig tartó beszédtéma.
Kovács Sándor közben továbbra is erős embernek számít a térségben. A 2026-os választáson országosan is kiemelkedő eredményt ért el a Fidesz egyik kevés megmaradt stabilabb körzetében.
Kovács Sándor neve a térségben régóta nem csak egy politikus neve. Falunapokon, átadókon, fórumokon, focipályák mellett ugyanúgy ott volt az elmúlt húsz évben, mint kampányidőszakban. Sokaknál még most is működik az a fajta személyes bizalom, ami országos politikusoknál már régen elkopott. Nem véletlen, hogy olyan településeken is erős eredményeket hozott, ahol közben országosan már láthatóan fogy a Fidesz levegője.
Fotó: Facebook (Kovács Sándor)
