A szabolcsi bűnügyi történelem egyik legaljasabb és legkegyetlenebb testi sértését követte el a férfi, ma ítéletet hirdettek. Rohamot kapott az áldozat, mentőt kellett hívni hozzá.
Csaknem két évvel azután, hogy a kemecsei szemkinyomó rémként elhíresült Gy. Attila puszta kézzel megvakította a volt párját, ítéletet hirdettek a Nyíregyházi Törvényszéken. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérletével vádolt 35 éves férfit – akit a debreceni börtön parancsnoki épületéből videóhíváson keresztül kapcsoltak – 20 év fegyházra ítélték, miközben az ügyészség korábban tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre tett indítványt, valamint a hozzátartozók és az áldozat is erre számított – számolt be a Blikk.
Az ítélethirdetés után Gabriella és a testvére is zokogásban törtek ki, és a tárgyalótermet is elhagyták. A megvakított nő epilepsziás rohamot kapott és földre esett. A mentőket is kihívták hozzá.
A legutóbbi tárgyaláson, az utolsó szó jogán zokogva kért bocsánatot Gabriellától Gy. Attila. Azt állította, hogy sohasem fogja magának megbocsátani: „Nagyon sajnálom a sértettet, bocsánatot kérek tőle ezerszer. Tudom, nem tudom ezt jóvátenni soha, hisz magamnak sem tudok megbocsátani.” Sőt azt is elmondta, hogy borzasztóan szerette volt barátnőjét: „Nem tudok szavakhoz jutni, hogy következhetett be. Annyira szerettem, hisz nem láttam, szinte vakon mentem. Bármilyen hülyeségem van, amit elkövettem, nagyon sajnálom, hogy így alakult, hogy így történt.”
Gabriella a brutális tett óta üvegszemekkel él.
Mint azt megírtuk, 2022 február 5-én, Kemecsén Gy. Attila egy lakóház melletti szántóföldön a földre lökte a 22 éves kisgyermekes exét, majd összeverte és puszta kézzel kinyomta mind a két szemét; a nő el is vesztette látását. A szemén kívül az állkapcsa, szájürege, nyelve is csúnyán megsérült. Az emberölési kísérlettel gyanúsított férfi azt mondta az elfogása után, hogy nem emlékszik a történtekre. Egy korábbi ügyért is felelnie kell: egy másik exbarátnőjét egyszer fegyverrel fenyegette, és elvitte Kemecséről Hencidára.
