Kovács Tamás olimpiai bajnokunk egyre gyakrabban velünk is megeső története egy igazi, BMW-t vezető, senki mással nem törődő, csak beszólogatni tudó, de viselkedni képtelen embernek nevezett állatfajról. Ugye Szabolcs megyében is találkoztunk már ezzel a típussal?
Kovács Tamás szösszenetét olvasva a legtöbben csak keserédes mosolyra húzzuk szánkat, miszerint igen, az ilyenekkel már mi is számtalanszor találkoztunk, de nem kizárólag BMW-vel.
“Az igazi bunkó…!
Tegnap behajtottam egy budapesti egyirányú utcába autómmal, és 20 méter után nem tudtam tovább menni, sem kikerülni, az út közepén álló BMW-jét, ami nyitott ajtókkal állt, bömbölt a zene…sehol senki…járt a motor…valaki megérkezett, de nem állt az út szélére, hogy a többi autó elhaladhasson…nem…az út közepére, mert ő hazaérkezett és sietős dolga lett…ő a bunkó a szememben…a nagy bunkó! Békésen várok…eltelt három perc dudálok….semmi….majd ismét nyomom a dudát, már mögöttem is, mire egy tetkós, kopasz, izomagyú, fényes melegítőben, káromkodva kijön a házból és odaszól nekem, hogy köcsög nagyon sietsz, a k…anyádat?…még kiszállni sincs időm, hogy elmenjek egy pofonért, kipörgő kerekekkel, felemelt középső ujjával intve nekem, elhajt. Gondoltam magamban megszületett a következő írásom témája: a bunkó! íme: Nagyon sok bunkó él ebben az országban, vajon ők tehetnek róla, hogy bunkóvá váltak vagy a politikai rendszerek?…nem tudom, de vannak….! Mit is jelent ez a szó? ….Műveletlen, kulturálatlan, tanulatlan, faragatlan, közönséges, öntelt, nagyhangú, kivagyi, kisstílű és ostoba embert jelent.
A bunkó tudatlan és rosszindulatú lény. Óvatos becsléssel azt mondjuk, inkább milliószámra, mint százezrével fordul elő hazánkban, igazi közege mindenesetre Budapest is, itt szó szerint percenként botlunk bunkókba, ha akarunk, ha nem. Megállás nélkül fröcsög belőle a gyűlölet, és rögtön ki is mondja, amire közben gondol. Eleve úgy tekint a világra, hogy csak a rosszat vegye észre belőle. Semmilyen szép és nemes körülmény nem érdekli, észre sem veszi, mert lelki beállítottsága negatív, intrikus. Ha valahol rosszat észlel, harsányan közzé teszi, és legbelül elégedetten nyugtázza, hogy tessék, ez sem működik, az élet őt és az ő sötét világképét igazolja minden áldott percben. Igen, a világ rossz, és neki is rossznak kell lennie, különben felfalják, gondolja, és nagyot böfög a sör mellé. A rossz pesti jassz az anyanyelve, de annak is az ócskább változata.
Mások történeteit csomagolja a sajátjaként, de csak akkor, ha ő jól jön ki belőle. Párbeszédre képtelen, amíg te beszélsz, ő erőt gyűjt, aztán folytatja, ahol abbahagyta, nem reagál a te mondandódra.
A bunkó lételeme a szabályok áthágása. Semmilyen előírást nem tart be, úgy gondolja, hogy a világ szemfülesekre és balfácánokra osztható, és ő értelemszerűen nagyon okos, mert nem tartja be az előírásokat. Nem az igazság keresése hajtja, hanem a kiskapukat nyitogatja. Úgy tartja, hogy az előírásokat gazdag és szerencsés rohadékok hozzák, de ő, a kisember, sokkal okosabb náluk, és egyszerűen csak az életben maradásra törekszik, amikor senkit és semmit nem tisztelve átgázol az akadályokon. Kulturális ízlése alantas és felszínes. A bunkó képtelen halkan, visszafogottan hallgatni a kedvenc zenéit. Autójából ordít a zene, hadd kábuljon el mindenki!
A bunkó mindig ugyanabba a kocsmába jár, ott piál és hangoskodik. Ha kell, strandpapucsban is leugrik egy pofa sörre. Ha magánál műveltebbel találkozik, igyekszik felzárkózni, persze nem műveltségben, csak dumában. Holtbiztos recepteket tud az ország megmentésére, ezeket haladéktalanul közli is a barátaival. Aki jól néz ki, nyugalmat és erőt sugall, a bunkó természetes ellensége. Időlegesen azt a pártot támogatja, amelyik a leginkább felébreszti benne rossz tulajdonságait. Az időleges jelző egyáltalán nem véletlen: a bunkó soha nem horgonyoz le egyetlen gondolat, eszme vagy irányzat mellett sem. Mindig a markát tartja, az államtól azt várja, hogy adjon neki valamit.
Ha gazdag a bunkó, magát vállalkozónak nevezi. Vagy rejtélyesen mosolyog, amikor a foglalkozását kérdezed. Különféle cégeket vezet, és két-három percen át is magyarázza, egészen pontosan mivel foglalkozik Meggyőződése, hogy a gazdag embernek már nem kell kapkodnia semmi és senki után. Úgyis minden és mindenki megvásárolható a világon. Nyakán és a csuklóján 8-10 aranylánc, ujjain 6-8 arany gyűrű fénylik. Ha sportol a bunkó, nagyon fontos számára minden külsőség. Naponta egy-két órát tölt az edzőteremben, állhatatosan gyúr, kondizik, hosszan elnézegeti magát a tükörben. Meg is látszik az eredmény: látványos konditermi izmai vannak, kigyúrt, gyönyörűen kidolgozott a teste, igaz, a lába továbbra is pipaszár. Olyan ruhákat is visel, amelyek felsőtestén kidomborítják a lényeget, nagyon kedveli például az izompólót. Szedeti a szemöldökét, szőrtelenít, szoláriumba jár. Tetoválása nonfiguratív motívumokból áll.
Ha autót vezet, akkor soha nem enged be senkit maga elé a másik sávból, mereven maga elé bámul, mintha észre sem venne, közben persze tökéletesen észleli, hogy ott vagy. Néha finoman gázt is ad, éppen csak annyit, hogy garantáltan nem férj be elé. A bunkó habozás nélkül beáll a mozgássérült helyekre, vagy a parkolókba két helyet foglal el, mert neki az jár. Ha bármilyen nehézsége támad a közlekedésben, például várnia kell fél percig, amíg kifordul elé egy parkoló autó, válogatott szidalmakat zúdít a másik emberre. Ha a bunkó nő, mindig és mindenütt cigarettázik, ízléstelenül, harsányan festi magát, és domborulatait gondosan közszemlére teszi. Nagyon trágár a beszéde, harsányan és válogatás nélkül jár a szája, egyáltalán nem zavarja, hogy az ajkáról elröppenő mocskos kifejezéseket bárki meghallhatja. Intrikus, pletykás és rosszindulatú, kibeszél másokat, akivel éppen együtt van. A bunkónak nincsen apja, se anyja, se Istene, se hazája. Embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan. Itt él köztünk, vegetál. Társadalmi, közösségi ügyekben tökéletesen használhatatlan. Ami a közösségé, azt semmire sem tartja, nem épít, csak rombol. Általában adót sem fizet. A bunkóhoz voltaképpen semmi köze az embernek. Nem honfitársunk, csak ugyanúgy néz ki a személyi igazolványunk. És annak ellenére, hogy mintha valami udvariatlanság volna, társadalmi tilalom övezi a megnevezését, jellemzését, igazából nagyon is létezik… mert bunkók voltak korábban is, de az utolsó 30 évben tovább nőtt a számuk! Szerintem viszont az az udvariatlanság, hogy a fajtájából még mindig annyi járkál köztünk a 21. században” – zárta gondolatait Kovács Tamás.
Nekünk is vannak hasonló, saját élményeink megyeszékhelyünkről?
