November közepétől jelentősen átalakul a közfoglalkoztatási rendszer. Egy nemrég, a Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet szerint azok, akik több mint tíz éve dolgoznak közmunkásként, ezentúl nem hosszabbíthatják meg automatikusan a szerződésüket.
A folytatásról egyéni mérlegelés alapján dönt a foglalkoztatási szerv, akik több tényezőt is figyelembe vesznek. Górcső alá veszik az érintett iskolai végzettségét, képességeit, szociális helyzetét, valamint azt is, milyen munkalehetőségek érhetők el a környéken. Az is számít, hogy a helyi munkaerőpiac mennyire képes új dolgozókat befogadni, illetve milyen akadályok nehezítik az elhelyezkedést. Csak azok kaphatnak különlegesebb bánásmódot, akik három éven belül elérik a nyugdíjkorhatárt.
A kormány indoklása szerint a cél az, hogy a közfoglalkoztatás ne váljon tartós megélhetési formává, hanem visszanyerje eredeti szerepét: segítsen a munkaerőpiacra való visszatérésben.
A változás sokak számára komoly bizonytalanságot hozhat. A rendelet ezért nem csupán egy technikai módosítás sokak számára, hanem akár több ezer ember életét is új irányba terelheti.
Szabolcs-Szatmár-Bereg kistelepülésein élő közmunkásokat kérdeztük, hogyan érintheti őket a szigorítás.
Egy Vásárosnamény melletti településen él Ilona, közmunkás. 57. életévét tapossa, korábban a ruhagyárban dolgozott Vásárosnaményban, de allergiás lett a szálló porra és a ruhákból kiszabaduló szöszökre, így fel kellett mondania.
„Közmunkás lettem 2015 októberében, így engem érinthet az a módosítás, amit elmondott. Én csak nyolc általánost végeztem, ezzel a végzettséggel sehol nem kellek. Ráadásul porallergiával, mondja, hová vesznek fel? Kicsit hasonló a helyzet, mint ami a férjemmel történt. Tudja, volt belőle hír, ő volt az, akinek amputált lábbal 2012-ben rokkantsági felülvizsgálatra kellett menni. Azóta már nincs köztünk ő, nem tudtuk rendszeresen kiváltani a gyógyszereit, elvitte a betegség. Egyedül maradtam. A kevéske közmunkásbérből tartom fenn a kis parasztházamat, és próbálok minden nap enni valamit, több-kevesebb sikerrel. Ahogy mondta a jegyző úr, szigorúan meg fogják vizsgálni, hogy kaphatok-e hosszabbítást. Ha nem, marad a huszonpárezer forint, na akkor a lehető legrosszabbat is kész vagyok megtenni magammal.”
Egy Mátészalka környéki kistelepülésen él József, aki egykori MÁV-alkalmazott. Még csak 49 éves, de nem tud munkát vállalni, mert betegségei vannak. A vasúttársaságnál fizikai dolgozó volt, elhasználódott, és több sérve van olyan helyen, ahonnan csak rizikós műtéttel lehetne eltávolítani azokat. Így marad a közmunka.
„Mennék én dolgozni akár gyárba is, de a gerincem mellett vannak sérvek. 80 százalék esélyt adnak az orvosok, hogy akár életem végéig mozgásképtelen maradhatok, ha nem sikerül a műtét. Jelenleg nem vagyok leszázalékolva, a tisztelt orvosok azt mondták, ezzel még lehet könnyebbeket dolgozni. Én a doktorokat állítanám munkába ilyen fájdalmakkal. Most mondta a munkavezetőm, hogy nem maradhatok közmunkás nagy eséllyel, mert 2025 decemberében már tíz éve közmunkás vagyok. Persze elismerem, hogy nem nagy munkát végzek így sem, mert ez könnyű fizikai munka, gereblyézek, tisztítom az utat és a járdát, de hasznosnak érzem magam. Most ezt vehetik el tőlem, pedig tudom, hogy a munkaerőpiacon nem tudok elhelyezkedni. Hol van ilyen könnyű fizikai munka? Mátészalkán sok az álláslehetőség, de négy műszakban. Nem rólam álmodoznak már a munkaerő-közvetítők. Amennyiben elveszítem a közmunkát, az éhenhalás vár rám. Egyedül élek, és nincs élő rokonom.”
Egy Fehérgyarmat környéki nagyközségben él „Elvira”. Ő kérte, hogy így szólítsam, de nem ez az igazi neve. Azt mondja, azért nem akar szerepelni a saját nevén, mert akkor nem merné elmondani a valóságot. Ő 35 éves, hat gyermek édesanyja, és büszkén vallja, hogy roma. Kellően szókimondó, őszinte és önkritikus.
„Lassan már unokám lesz. Én nem dolgoztam soha gyárban, csak közmunkán, amióta nagykorú lettem. Így kényelmes. Mivel ebből a pár sorból úgysem jönnek rá, ki vagyok, elmondom maguknak a frankót. Soha nem akartam dolgozni igazán, a közmunkán voltam világéletemben, mellette mindig akadt valami. Egy kis lomizás, mostanában egy kis üvegezés, vagy bármi más, amivel pénzt lehet keresni. A közmunka pár helyen arról szól, hogy ücsörögnek, vagy éppen körülbelül a vizet gereblyézzük. Persze, biztosan ez nem mindenhol megy így , de nálunk igen. Szóval hallottam a változásról, de én biztosan nem mennék négy műszakba. Én nem hiszem, hogy vissza mernék vonni sokaknál a közmunkát, mert jövő tavasszal választások lesznek. Tudják ők, hogy a cigányság elmegy szavazni, úgyhogy figyelje csak meg, nem lesz ebből semmi.”
A közmunka új szabályai elvileg az aktivitást ösztönzik, gyakorlatban viszont kérdés, hogy hová léphet, akinek nincs hova. Az íróasztal mögül tervezett reform most az ország legszegényebb utcáiban mérettetik meg.
