Több mint három éve zárva van a Jósa András Múzeum, miközben a város évekig hallgatott arról, mi történt az eredetileg 2,8 milliárd forintosra tervezett felújítási projekttel. A kulturális negyed nagy terve helyett omladozó falak és süket csend van – mostanra azonban végre van mozgás: új kormányrendelet született, de továbbra is hallgatást tapasztalni. Hiába, csak sikerekről szabad kommunikálni a NER tizenötödik évében.
Van egy ősrégi városi történet Nyíregyházán. A Széchenyi utca két oldalán áll a gondterhelt arcú Bessenyei György és Benczúr Gyula szobra, utóbbi mögött pedig a Vénuszt ábrázoló szökőkút. A történet szerint azért szomorú Bessenyei, mert Benczúrtól nem látja Vénuszt. Pedig most lehet más miatt is szomorú: nemcsak azért, mert nincs víz a kútban egy ideje (ahogy a Három Grácia szökőkútjában sem a sétálóutcában), hanem mert egy omladozó vakolatú múzeumot lát a sarkon, ami a megye legrégibb közművelődési és tudományos intézménye. Nemcsak a külsején járt el az idő, de a XXI. század is másfajta múzeumokat kíván már, mint amilyenbe én gyerekkoromban beléptem. Látványos megújulást ígértek, mindebből egyelőre nem látni semmit. Nem tud nem eszembe jutni Örkénynek Az a bizonyos sztálinvárosi anekdota című írása.
Búcsú az optimizmustól
2022 januárjában még optimizmussal búcsúztak a látogatók a nyíregyházi Jósa András Múzeumtól. A múzeumi finisszázs keretében kedvezményes áron tekinthették meg utoljára az állandó kiállításokat, mielőtt az intézmény két évre bezárt volna a nagy felújítás miatt. Dr. Rémiás Tibor igazgató lelkesen beszélt arról, hogy 2024-ben korszerű, XXI. századi közgyűjtemény és kiállítóhely fogadja majd a látogatókat.
„Egyik szemünk sír, másik nevet. Bízunk benne, hogy a legjobb dolog fog kialakulni belőle” – fogalmazott akkor Körösfői Zsolt igazgatóhelyettes, amikor az utolsó látogatók köszöntek el a múzeum falaitól.
Ma, 2025 nyarán a múzeum még mindig zárva van, kívülről nyoma sincs annak, hogy bármi megújult volna. Egy ideje már az intézmény honlapja sem működik, csak egy „Oldalunk hamarosan elérhetővé válik” felirat fogadja a látogatókat, a visszaszámláló már lejárt, elméletileg 0 nap 0 óra és 0 perc múlva élesedik az új. Az épület Benczúr tér felőli oldala piros-fehér szalaggal el van kerítve, de nem az SZFE-sekkel való szolidaritás miatt, hanem mert már a járda árnyékos részét sem lehet használni az omladozó fal miatt.
A nagy álom: kulturális negyed születése
A Jósa András Múzeum felújítása nem önálló projekt keretében történt volna, hanem egy ambiciózus kulturális negyedfejlesztés kulcselemeként. A városvezetés olyan övezet kialakítását tervezte, amely a belváros tüdeje sok zöldfelülettel, a város nevezetes szobraival, összekötve a város kulturális intézményeit.
A nagy terv szerint a Bethlen Gábor utcától a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola múzeuma, a Móricz Zsigmond Színház, az egykori Helyőrségi Művelődési Otthon (amit Szindbád Bisztróként újítottak fel), a Jósa András Múzeum, a Kállay Gyűjtemény és a Szabadtéri Színpad együtt alkotta volna Nyíregyháza kulturális szívét.
„Ez a beruházás az utolsó láncszem Nyíregyháza új kulturális negyedének kialakításában” – jelentette be Ulrich Attila alpolgármester 2022 januárjában, amikor beharangozták a projektet.
A kulturális negyed koncepciója értelmesnek tűnt: a belváros adottságai és a már meglévő intézmények elhelyezkedése miatt elvileg megvalósítható volt. A projekt keretében nemcsak a múzeum épületének teljes megújítása szerepelt, hanem egy megyei irodalmi múzeum létrehozása is az udvari épület helyén.
Üvegpalotát ígértek a magyar irodalom bemutatására – emlékszik vissza egy helyi pedagógus, aki még a bezárás előtt részt vett egy múzeumi bejáráson.
Az első 2,8 milliárdos ígéret – ami nem valósult meg
A város honlapján ma is fent van az eredeti projekt leírása, amely jól mutatja, mekkorák voltak az ambíciók:
„TOP-6.1.4-16-NY1-2021-00007″ azonosító számú „A Jósa András Múzeum turisztikai célú fejlesztése” című pályázat
Támogatás összege: nettó 2 800 000 000 Ft
Támogatás mértéke: 100%
A kivitelezés várható befejezése: 2023. szeptember 30.
A projekt célja szerint „a turisták általi helyben tartózkodási idő meghosszabbítását” szolgálta volna, „erősítve a helyi-térségi foglalkoztatás-bővítés potenciálját”. A fejlesztés főbb elemei között szerepelt a 2008-ban egy belső felújításon már átesett múzeum épületének teljes megújítása és korszerűsítése, új korszerű interaktív kiállítások építése, szabaduló szoba létrehozása, multifunkcionális közösségi élménytér kialakítása, valamint több turisztikai élményelemmel gazdagított egységes tér megvalósítása.
A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program keretében – melyeknek forrása 85%-ban EU-s pénz – megítélt 2,8 milliárd forintos támogatás hatalmas összegnek számított akkor. „Az elmúlt 153 év alatt ennyi pénz még soha nem került a kultúrába, pontosabban a múzeumba”– nyilatkozta Dr. Rémiás Tibor 2022 márciusában, amikor újabb öt évre kinevezték az intézmény élére.
A tervek szerint a múzeum négyezer négyzetméteren újult volna meg, tizenöt turisztikai attrakcióval, modern kiállítóterekkel és interaktív élményelemekkel. Magic Wall digitális falakat, VR-székeket, interaktív asztalokat, greenbox technológiát és egyéb XXI. századi múzeumi élményeket ígértek.
Jól hangzik – csakhogy 2025 július végén vagyunk, és a 2023. szeptember 30-i határidő majdnem két éve lejárt.
A hallgatás kultúrája: csak a siker számít
2022-ben jött az energiaválság, és vele sok fejlesztési projekt leállítása. A nagy titkolózás miatt nehéz volt megszólalókat találni e cikkhez, de úgy tudjuk, akkor húzták le ezt a projektet is a listáról, azóta pedig teljes a hallgatás a városban. Bár Nyíregyháza fideszes vezetésű, ez sem mentette meg a projektet a központi döntéstől. A „Fejlődő városok projektben leálltak a kifizetések – nem érkeztek meg, mindenütt leállították a kifizetéseket, nemcsak Nyíregyházán, országosan” – foglalja össze a helyzetet egy, a városfejlesztési projektekre rálátó szakember.
A hivatalos kommunikáció azonban erről évekig hallgatott – sehol sem található nyilatkozat arról, hogy mi történt a beruházással, miért állt le, és mikor folytatódhat. A honlapon még mindig a 2023. szeptember 30-i befejezési dátum szerepel.
Az információhiány és a kommunikáció teljes hiánya nem egyedi jelenség – ez az ország működésének szerves része lett. Ahol minden rendben van, ott sajtótájékoztató és szalagot átvágó politikusok hada; ahol probléma van, ott süket csend. A sikerpropaganda kultúrájában nincs hely a nehézségek beismerésének, a problémák megbeszélésének. Pedig nehézségek mindig voltak, és léteznek ebben az országban is olyan önkormányzatok, ahol azt vallják, ha az embereknek őszintén és érthetően elmondják, hogy milyen okok vannak egy-egy projekt meg nem valósulása mögött, akkor az ott élők megértik. Leginkább arra vágynak, hogy ne hazudjanak a szemükbe. Nyíregyházán ez nem így történik.
A múzeum igazgatója nem kívánt lapunknak nyilatkozni a projektről, kurtán-furcsán a polgármesteri hivatal kulturális osztályához irányított, amikor kérdéseket küldtem neki. A polgármesteri kabinet sajtófőnöke telefonon ugyan biztosított arról, hogy megkapták az újságírói megkeresésemet, de választ végül nem küldtek.
Aki pedig tudna valamit, az nemigen mer beszélni, főleg nem névvel. Pedig lehetne miről kommunikálnia a városnak, mert úgy látszik, a terveket nem kell évtizedekre elsüllyeszteni a levéltár mélyére. (Apropó, levéltár! A múzeum szinte szomszédságában található intézményről a város honlapján azt írják: még soha nem volt ennyire nyitott. Üdvözlet 1952-ben!)
„Csak azt akartam jelezni, hogy Szabolcsban is vannak olyanok, akiknek nem császártalpnyalás a vágyaik netovábbja” – állt Jósa András első levelében, melyet Herman Ottónak írt.
Új kormányrendelet, újabb milliárdok
2024 őszén végre történt valami. Dr. Ulrich Attila alpolgármester 2024 novemberében úgy fogalmazott: „Hál’ Istennek idén augusztusban megszületett a kormányrendelet, amely közel hatmilliárd forintot biztosít a múzeum felújítására” – mondta. „Reméljük, hogy jövőre megkezdődhet a múzeum felújítása.”
A Magyar Közlönyben meg is jelent, hogy a Kormány 1296/2024. (IX. 26.) számú határozatával egyetértett a „TOP PLUSZ-6.2.1-23-NY1-2023-00001 azonosító számú, ‘Jósa András Múzeum fejlesztése’ című, ötmilliárd forintot meghaladó támogatási igényű projektjavaslat támogatásával”. A kormányhatározat szerint az összeg is megduplázódott, 5 750 000 000 forintra nőtt.
A projekt rövid bemutatása szerint „a múzeumban már meglévő kulturális kínálat új attrakciókkal bővül, a szolgáltatások, múzeumi programok színvonala nő. Az épület egy részének bontása mellett a megmaradó épület turisztikai hasznosításához, bemutathatóvá tételéhez kapcsolódó építés, felújítás, bővítés, kiállító- és bemutatóterek, többfunkciós helyiségek kialakítása, fejlesztése tervezett.”
A kormányzati pályázati portálon 3 223 000 000 forint szerepel megítélt összegként a múzeumfejlesztés második ütemére. A projekt tervezett kezdésének 2025. szeptember 1-jét jelölték meg, befejezésként 2028. augusztus 31-et. Tehát hat és fél évvel a bezárás után, és öt évvel az eredetileg tervezett újranyitás után nyitná meg ismét kapuit a Jósa András Múzeum.
A II. ütem keretében „a Jósa András Múzeum ‘D’ épületének építése tervezett: pince szinten kerül kialakításra a manipulációs tér, annak érdekében, hogy a műtárgyak érkeztetését, indítását megfelelően biztosítsák, valamint a működéshez szükséges raktárak” – írják.
A műkincsek vándorlása
A 2022-es bezárás után megkezdődött a több mint egymillió műtárgy kiköltöztetése. A múzeum vezetése igyekezett elkerülni, hogy az értékes tárgyakat csak raktárakba zárják – helyette vándorkiállításokat és tartós letétbe helyezéseket szerveztek.
A Benczúr Gyula állandó tárlat vándorkiállításként útnak indult: Salgótarjánban, Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten is bemutatták. A névadó, valóban rendkívüli személyiség, Jósa András szobája Nagykállóba került, ahol a fiatal orvos – és régész, antropológus, irodalmár és múzeumalapító, akit Leonardo Da Vinci-féle reneszánsz személyiségnek is tartottak, mert „egyik pillanatról a másikra régészből esztergályossá, sebészből egészségügyi statisztikussá” tudott alakulni – egykor letelepedett, mielőtt Nyíregyházára költözött 1884-ben. Domonkos Imre hat méter széles, másfél méter magas történelmi festménye pedig a Nyíregyházi Egyetem Bessenyei Aulájában kapott otthont. A monumentális, 1983-ban készült A magyar lovasság című festményre még én is emlékszem gyerekkoromból, Domonkos Imre három hónapon keresztül a Jósa András Múzeum falai között festette. Hat korszakot örökített meg, honfoglalás és középkori alakok után végvári vitézeket, kurucokat és 1848-as, valamint első világháborús huszárokat ábrázolt a festményén. Néhány iskolának is ajándékoztak tárgyakat és bútorokat, mivel kimondottan jó kapcsolata volt a múzeumnak az oktatási intézményekkel, színvonalas múzeumpedagógiai tevékenységüket is dicsérte egy helyi pedagógus.
Turisztikai dilemmák: Sóstó vagy/és belváros?
Persze érdemes elgondolkodni, hogy a kitűzött cél, a városba látogatókat megcélzó kulturális negyed mennyire fog működni, illetve mennyire szolgálja majd a városban élőket is.
Nyíregyháza turizmusának súlypontja egyértelműen Sóstón van: itt található a fürdőkomplexum, mellette a Mészáros Lőrinc birodalmát gyarapító négycsillagos Hunguest Hotel; és a nemzetközileg is elismert, az egykori Vadasparkból kinövő, sikeres Nyíregyházi Állatpark is, ahová szintén jut EU-s forrás, például százmilliós értékben, ha éppen a nagymacskák kifutójának megépítéséről van szó, ahogy azt egy 2024-es október Magyar Közlönyben is látni. Leginkább ide érkeznek tömegével a turisták – főként fürdőzni, szórakozni, élményeket keresni.
A kérdés az, hogy a belvárosba, egy kulturális negyedbe be lehet-e vonzani ezeket a vendégeket úgy, ahogy az alábbi imázsfilmen. Valóban kíváncsiak-e a kultúrára azok, akik elsősorban a strand és az állatpark miatt érkeznek? Ha pedig igen, akkor arra tényleg nem alkalmas egy neoklasszicista stílusban megépített, hagyományos múzeum, amiben nincsenek világhírű és látványos műtárgyak. A Nyíregyházán több napot eltöltő látogatók belvárosba vonzásához valóban olyan megközelítés kell, amit a pályázat is megfogalmazott, a múzeum fejlesztésének egyik kiindulópontja éppen az volt, hogy „a turisták általi helyben tartózkodási idő meghosszabbítását” szolgálja.
Látható azonban, hogy Nyíregyháza is – mint sok más magyar város – inkább a NER-közeli vállalkozóknak profitot hajtó beruházásokra koncentrál. A Hunguest Hotel Sóstó mellé épített szökőkút is inkább prioritás volt – fogalmazza meg ironikusan egy helyi képviselő, utalva arra, hogy a látványberuházásokra mindig van pénz és politikai akarat.
A város más részein is hasonló a helyzet: „Van, amikor nincs pályázat és lelövik az ötleteket; van, amikor valamire van pályázat, és akkor azt muszáj megcsinálni, mert abból lehet pénzt kivenni” – összegezte a helyzetet Türk Attila, aki júniusban lett önkormányzati képviselő a Magyar Kétfarkú Kutya Párt színeiben. „Meg van, amikor van pályázat, de még az sem jön össze” – tette hozzá, utalva a múzeum esetére, noha ő sem állítja, hogy erről a városvezetés tehet.
A kulturális negyed többi eleme
Paradox módon a kulturális negyed más elemei megvalósultak vagy működnek, csak éppen a központi elem hiányzik. A Görögkatolikus Múzeum 2023-ban elkészült, a Kállay Gyűjtemény működik és programokat szervez (részben a Jósa András Múzeum helyett), a Szabadtéri Színpad felújításra került, a Helyőrségi Tiszti Klub helyén korábban létrehozott Szindbád Bisztró is üzemel, amit majdnem egymilliárd forintból újítottak fel. A Bessenyei-Benczúr tér maga is felújításra került, példaszerűen forgalomcsillapított lett a környék, amin afféle tájsebként áll a pusztuló épület.
Ezek mind EU-s forrásból valósultak meg, egy kulturális negyed stratégiája mentén. „Ennek nyilván kulcseleme lenne a múzeumnak a sokkal intenzívebb működése” – fogalmazza meg egyik forrásunk.
„Komolyan zavarja a helyieket az ügy, most az elmúlt napokban többször is szóba került a múzeum problémája” – mondja Türk Attila, aki épp a múlt héten szervezett egy helyi eseményt, ahol előjött a kérdés: mi van a múzeummal?
A problémák nem kommunikálása nemcsak a múzeum ügyében látszik. Az Orbán Viktor kedvenc fuvarosaként emlegetett, a helyi futballklubot is tulajdonló Révész Bálinté az egykori Krúdy Szálló – ma Krúdy Vigadó. Az évek óta zárva tartó hely az egyik legmeghatározóbb épülete a városnak, amely 1912 óta a helyiek kedvelt találkozóhelye volt. A teraszán táncoltak a fiatalok, itt rendezték a legnagyobb bálokat – számtalan személyes emlékem fűződik hozzá nekem is, gyerekként és kamaszként jártam ide koncertekre, családi ebédekre. Az épület sorsa a rendszerváltás után megtört: több tulajdonosváltáson esett át, felújították is, mégis többet állt üresen, mint amennyit üzemelt az elmúlt negyven évben. Különösen szembetűnő ez a kontraszt, hiszen a Sóstó idegenforgalmi központjában található, a négycsillagos szálloda és az újonnan épült szökőkút közelében. Révész Bálint cége a múlt héten a füzérradványi Károlyi-kastélyt is megkapta ajándékba felújítási kötelezettséggel Lázár János építési minisztertől (mindenféle indoklás nélkül került fel a kormányzati portálra a döntés), ami azért is érdekes, mert a vállalkozó eddig a Vigadóval sem tett semmit.
De Türk arra is panaszkodik, hogy képviselőként (igaz még csak egy bő hónapja dolgozik ebben a minőségében) sincs túl sok információja arról, mi van a régóta működésképtelen jósavárosi szökőkút ügyében; vagy miért a hallgatás a szintén évek óta zárva tartó Júlia Fürdőről (ez utóbbi nekem különösen fáj, én itt tanultam meg úszni, és ha a városba látogattam, igyekeztem ellátogatni ide). Mindenhol ugyanaz a minta volt: nincs kommunikáció, nincs tájékoztatás a problémákról, nincs új terv bemutatása, ha valami nem úgy alakul.
Mit csinál most a múzeum?
Jelenleg tetszhalott állapotban van a múzeum. Úgy van, hogy nincs, de ez nem az ott dolgozók hibája. A múzeum igyekszik megjelenni, ahol tud: kamarakiállításokat szervez a 2007 óta az intézmény részeként működő Kállay Gyűjteményben, konferenciákat tartanak, tudományos munkát végeznek – csak nem a központi épületben. A Sóstói Múzeumfalu, amely a múzeum tagintézménye, jelentős sikereket ért el: 2024-ben közel 90 ezer látogatót fogadott, 460 múzeumpedagógiai foglalkozást tartottak, 14 ezer diák látogatta meg az intézményt. A Kállay Gyűjtemény látogatószáma is meghaladta a húszezret. A restaurátorok 20 ezer restaurálást végeztek el az elmúlt években, a régészeti osztály 11 lelőhelyet tárt fel. A tudományos munka tehát folyik, az évkönyv megjelenik. „Büszke vagyok arra, hogy mindhárom múzeumi egység minden dolgozója kiváló munkát végez” – nyilatkozta az igazgató; igaz, nem nekünk.
2025 januárjában a múzeum a Magyar Kultúra Napi programsorozathoz csatlakozva kamarakiállítást nyitott a Kállay Gyűjteményben, ahol Kölcsey Ferenc ritkán látott személyes tárgyai és korabeli dokumentumok voltak megtekinthetők.
Ez az intézmény valóban megérdemelné a figyelmet: a Jósa András Múzeum története 1868-ig nyúlik vissza, amikor a Szabolcs Megyei Régészeti Egylet megalakult Nagykállóban. Az intézmény európai hírű régészeti gyűjteménnyel büszkélkedhet, különösen a honfoglaláskori és bronzkori leletanyagban gazdag. Az országban itt van a legnagyobb honfoglaláskori leletanyagegyüttes, aminek bizonyos részei a Magyar Nemzeti Múzeumba is kerültek. Az épület története is figyelemre méltó: a neoklasszicista építmény Maróthy Kálmán tervei alapján 1924–1926 között készült, eredetileg pénzügyi palotaként. A második világháború után megyei szakigazgatási szervek, majd az MSZMP pártbizottsága használta, 1974-ben lett múzeum.
2019-ben Az év múzeuma címet is elnyerte az intézmény. Az elismerés indoklása szerint „a múzeum az elmúlt években stratégiai alapú irányváltáson esett át. A változás a közönség felé történő nyitást, a múzeumnak a város meghatározó és közismert oktatási, kulturális, tudományos kutatási színterévé történő átalakítását célozza, vagyis, hogy a múzeumban őrzött tudás, a kutatások eredményei minél szélesebb kör számára legyenek elérhetők.”
A múzeum 2018-ban ünnepelte alapításának 150. évfordulóját, és az évforduló alkalmat adott arra, hogy tevékenységét jobban kitárja a város és tágabb környezete felé. Az intenzív és lendületes munkának köszönhetően pezsgő múzeumpedagógiai, ismeretterjesztési, turisztikai centrummá alakult az intézmény. Az eredményeket egyértelműen mutatja, hogy a múzeum új szellemben szervezett kiállításai – különösen a Seuso-kiállítás és az annak sikerére építő Munkácsy 50 – jelentős számú látogatót vonzottak, és a múzeumi látogatók száma éves szinten több mint kétszeresére emelkedett.
Hat és fél év hosszú idő egy múzeum életében – és egy város kulturális életében is. Érdemes lenne erről folyamatosan beszélni, de mit várunk, ha a város honlapja is tele van olyan oldalakkal, amelyek nem vezetnek sehova. A múzeum dolgozóit is folyamatosan hitegetik, de kérdés, hogy mennyire lehet komolyan venni az ígéreteket, egy gazdaságilag stagnáló környezetben, ahol bármikor le lehet húzni egy ekkora projektet a listáról.
Vajon látunk majd mosolyt Bessenyei arcán 2028-tól? Vénuszt ugyan továbbra sem fogja látni, de talán egy megújult múzeumot igen. Ott, ahová a névadó is álmodta azt megépíttetni, ahogy azt egy 1907-es írásában megfogalmazta: nem eldugva, beékelve a házsorokba, hanem a tér szabad fényétől besugározva, a legnagyobb világításban terjeszteni a világosságot. Nem véletlenül hívták őt nyíri kurucnak is, nem szerette a megalkuvást.
„Jósa András — mint 1904-ben írta — negyven év alatt (de tudjuk, hogy haláláig) minden törekvése dacára nem volt képes magának nyílt ellenséget szerezni, pedig emberi magatartása, politikai, hajthatatlan ellenzéki meggyőződése szemben állt a hivatalos tényezőkével.” – mondta róla Banner János a Szabolcs-Szatmári Szemlében 1967-ben.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.
