Idén március óta Magyarországon is használni kezdték azt a “forradalmi gyógymódként” emlegetett orrsprayt, melynek hatóanyaga az illegális kábítószerek közé sorolt ketamin „származéka”, az eszketamin, számolt be róla közleményében az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány.
Olyan esetekben használják, ha a páciens már két különböző antidepresszáns szedésétől sem lett jobban. Különösen szürreális, hogy mivel ez egy szigorúan ellenőrzött hatóanyag, a páciens nem viheti haza: orvosi felügyelet alatt, a rendelőben kell befújnia az orrába a ketamint.
És mivel a közel százezer forint értékű spray csak 28 mg hatóanyagot tartalmaz, viszont az egyszeri beadandó adag 84 mg (de legalább 56 mg), így egymás után többször kell felszippantgatnia az egyszer használatos készülékekből az „anyagot” – ötperces szünetekkel. Így a páciens negyedóra alatt felszippant két-háromszázezer forintnyi drogot, mindezt pedig az első hónapban hetente kétszer.
Hatásos egyáltalán az orrba fújt eszketamin?
Egy 2020-ban publikált szakmai cikk számolt be arról, hogy az orrspray gyártója (Janssen) által benyújtott hat vizsgálatból ötnek nem sikerült bizonyítania, hogy az eszketamin hatékonyabb a placebónál. A bolygó legbefolyásosabb gyógyszerhatósága, az FDA, mégis engedélyezte a forgalomba hozatalát az egyetlen olyan vizsgálat alapján, ami talált egy enyhe javulást az eszketamint használók között, és amely mindössze 4 hétig követte nyomon a pácienseket. Ez a valóság: 4 hétnél hosszabb vizsgálat sosem készült erről a hatóanyagról, ami eredményt mutatott volna fel.
Biztonságos egyáltalán az eszketamin?
Nos, az sem véletlen, hogy miután a beteg befújta az orrlyukaiba a méregdrága nedvet, még akár órákig a rendelőben kell maradnia, mivel a vérnyomás emelkedése mellett kábultságot és ún. disszociációt okozhat – ami egy „mintha ott sem lenne” jellegű tünet. Csak akkor engedik útjára az embert, ha már enyhültek a drog hatásai.
Szintén gyakori mellékhatásként tartják számon a hallucinációkat, a szorongást, a pánikrohamokat, a zavartságot, a mentális hanyatlást, az eufóriát, a fülcsengést, a vizelési zavarokat, és még egy egész sor olyan meglepő tünetet, amit cseppet sem várnánk a depresszió ellenszerétől – egy utcadrogtól viszont annál inkább. Az Orvostovábbképző Szemle korábbi cikkében a leggyakoribb mellékhatások közé sorolták a tudathasadást is.
És a hab a tortán: ez mindössze kiegészítő „kezelés” – a kudarcot vallott antidepresszánsokat a páciensnek továbbra is szednie kell.
Idén márciustól októberig a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő – saját kimutatásai szerint – több mint 50 millió forintot költött arra, hogy a tablettákra nem reagáló depressziósok orrába ketamint fecskendezzenek – itt tart ma a mentális egészségügyünk. Miután júliusban kiderült, hogy a „kémiai egyensúlyhiány” – amiről a magyar pszichiáterek is a mentális problémák kiváltó okaként beszéltek, és amely elméletre a pszichiátriai gyógyszerezést alapozták – sosem létezett, azt várhatnánk, hogy észszerűbb, hatékonyabb irányba próbálnak elmozdulni a kezelésekkel. Ehelyett csillagászati pénzeket költenek egy partidrogként is használatos szerre, amelyről csak a mellékhatásai bizonyítottak.
Az orvosi gondozáshoz való jog az alapvető emberi jogok közé tartozik, ez a „kezelés” azonban nem is állhatna távolabb attól. Ideje lenne, hogy a mai mentális egészségügy káros “kémiai megoldásait” olyan módszerek váltsák fel, melyek valóban mentális egészséget nyújtanak azoknak, akiknek szükségük van a segítségre.
