A Hungarikum Bizottság döntése alapján két új elemmel bővült a Magyar Értéktár, köztük az egyik a bokortanya! – jelentette be közösségi oldalán Nagy István agrárminiszter.
Nagy István polgármesternek régi vágya volt, hogy ez az érték országos figyelmet kapjon, erről közösségi oldalán írt.
Bokortanyás településszerkezet hazánkban egyedül Nyíregyháza környékén létezik: a XVIII. században kialakult településforma, jelentős történelmi múlttal. 1753 őszén a Felvidékről, Szarvasról, Békéscsabáról, Mezőberényből és Orosházáról mintegy 300 család költözött át.
A Nyírség természetes felszíni adottságait kihasználva, lehetőleg itatóhelyek körül, spontán megtelepedés útján jöttek létre az ideiglenes szállásföldek, amelyek a későbbi a településmagok lettek. Helyüket nem mérnökök jelölték ki, mint az Alföld más helyein.
Mintegy száz éven keresztül tartozéktelepülésként, kettős szálláselv szerint működtek, az állattenyésztés, majd a földművelés érdekeit szolgálták, földközösségben művelték a határt. A gazda állandó lakhelye a városban volt. Minden szálláscsoportnak az ott legjobban elterjedt, vagy legősibb településű család adta meg a nevét. A „bokor” elnevezés a 19. század közepétől terjedt el. Többnyire egy központi tér (tanyaköze) köré szervezett, csoportos kis település, azaz bokortanya alakult ki.
1952-ben összevonták a tanyákat, a közigazgatási átrendezés következtében 3 nagyobb község alakult ki: Nagycserkesz, Nyírtelek, Kálmánháza. Az 1980-as években a legnagyobb, főutak menti bokortanyát kiemelték, belterületté nyilvánították: Manda- és Vajdabokrot, Felsősimát és Rozsrétszőlőt.
Fotó: Kovács Ferenc
