Újfajta megoldással igyekszik támogatni a kistelepülések élelmiszerellátását a Lidl, ezért olyan kisbuszokat állítottak hadrendbe, amelyekben több mint hét tucatnyi termék kapott helyet. Zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek, szárazáruk, konzervek és fagyasztott termékek is szerepelnek a kínálatban.
Az innovatív megoldás sokat segíthet, hiszen annak ellenére, hogy a Magyar Falu Program keretében meghirdetett „kistelepülések boltjainak támogatása” pályázat népszerű volt, napjainkra sok helyen bedőlni látszanak a kisboltok.
Alátámasztja a kistelepülési élelmiszerüzletek egyre nehezebb helyzetét a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, ebben a témában fellelhető jelentése, mely szerint 2024 végén 101 096 bolt működött Magyarországon, ami 1 555-tel kevesebb, mint az év első felének végén. Ezt bárhogy is nézzük, napi kilenc üzlet bezárását jelenti.
Szabolcsban a kiskereskedelmi üzletek száma 2024 végén mintegy tízezerre volt tehető, a korábbi évek adataira támaszkodó szakértői becslés szerint éves szinten mintegy 150–200 üzlet szűnhetett meg a megyében.
A Lidl mozgó üzletei főképp ezer fő alatti településeken jelennek meg a falu központjában, és ott jellemzően 3–4 órán keresztül várják a lakosságot.
A vélemények megoszlanak arról, hogy pozitív vagy negatív hatást várhatunk-e a megyében rendszeresen megjelenő, új mozgó kereskedelmi egységtől.
Magda és családja egy kistelepülésen üzemeltet élelmiszerüzletet
„Hallottam már hírét a mozgó boltnak” – kezdi felbőszülve a lassan nyugdíjaskorba lépő hölgy. “Mondja meg, nincs elég bajunk, Ön szerint? Ezen a településen még kétezren laktak a rendszerváltáskor. Mára alig vagyunk ezren. A fiatalok nagy része elköltözött, maradtak az öregek, és akiknek nincs lehetőségük elköltözni. Az idősebbek igényei már nem magasak, de nem is lenne nagyon miből vásárolniuk. A legtöbb falubelinek százezer forint körüli a nyugdíja. Már kenyeret sem nagyon esznek, amióta majdnem ezer forintért kell adni. Mindent elmond, hogy napi 15 kenyeret rendelek, és nincs másik bolt helyben. Szóval nagy a baj, az én üzletem még azért evickél el, mert heti kétszer hozok friss csirkehúst, néha sertéshúst, olcsó párizsit, sonkát, levestésztát – semmi luxus – , ezekből tud fennmaradni. Sokan járnak ki Romániába vásárolni rokonokkal, ez is veszteség nekem, és havi egyszer a közeli kisvárosba járnak ‘nagy’bevásárolni, úgy próbálnak meg spórolni valamicskét. Nem is neheztelek rájuk, mindenki pénzből él. Nálam már csak azokat veszik nagyrészt, ami lemaradt a hó eleji bevásárlásnál. Ha még jön erre majd ez a mozgóbolt, ami a hírek szerint ugyanazzal az árral dolgozik majd, mint az összes ilyen üzlet, lehúzhatom a rolót, még mielőtt az első nyugdíjamat megkapom.”
Zsigmonddal és párjával pont akkor találkoztunk, amikor a kocsijuk csomagtartójából pakolták ki a közeli városban vásárolt portékákat
„A mi családunk hatfős. Én dolgozom, a nejem az állatokra ügyel, az édesanyám velünk él, és van még három gyermek. Ugyan négyszázezer forintot osztunk be, ami itt faluhelyen nem is rossz, de meg kell gondolni, hol hagyjuk a pénzünket. Havi egyszer vagy kétszer bemegyünk Mátészalkára, és ott jól bevásárolunk, de csak az akciós termékekből. Van a faluban bolt, de nem tud versenyezni a multival. Ha jön a mozgóbolt, arra mindenképpen jó lesz, hogy ami lemarad a nagy bevásárlásnál, ott meg tudjuk majd venni.”
Anna, épp a kisgyermekét vitte óvodába, röviden, de nagyon találóan reagált a kérdésünkre:
„A mozgóbolt jó dolog… csak nehogy mi legyünk azok, akik helyben maradunk, miközben minden más elgurul mellettünk.”
