Még két hónap van az országgyűlési választásokig, de már keresik a nyugdíjasok kegyeit is a döntéshozók. Legalábbis sokan ennek tudják be a 13. és a 14. havi nyugdíj bevezetését. A napokban érkezik a 13. havi nyugdíj, majd a kormány döntésének értelmében a 14. havi nyugdíj első részletének 25 százalékát is folyósítják. Ennek kapcsán Szabolcsban élő nyugdíjasokat kérdeztünk a plusz juttatásokról és a mindennapi életükről, valamint egy kereskedőt és egy szociálpolitikai szakértőt a döntés hatásairól.
2025 januárjában az öregségi nyugdíj országos átlaga 242 327 forint volt havonta, míg a medián nyugdíj – vagyis az az összeg, amelynél a nyugdíjasok fele többet, fele kevesebbet kap – 214 215 forintot tett ki a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Ez jól mutatja, hogy az átlagot a magasabb ellátások felfelé húzzák, miközben a nyugdíjasok jelentős része ennél kevesebből él.
Megyei bontásban jelentős különbségek láthatók. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az átlagos öregségi nyugdíj 216 614 forint, Hajdú-Biharban 232 083 forint, míg Borsod-Abaúj-Zemplénben 238 279 forint volt havonta.
Hajdú-Biharban tehát átlagosan 15 469 forinttal, Borsod-Abaúj-Zemplénben pedig 21 665 forinttal kapnak többet a nyugdíjasok, mint Szabolcsban. Borsod előnye Hajdú-Biharhoz képest 6 196 forint, ami mintegy 2,7 százalékos különbséget jelent. Az adatok alapján jól kirajzolódnak a régión belüli jövedelmi eltérések is.
Mit jelentenek ezek a számok a gyakorlatban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében?
Etelka néni egy Mátészalka melletti kis faluban él. Ő örül az új juttatásoknak, már el is nevezte az újdonsült hónapokat.
„Kedveském! 79 éves vagyok, a helyi termelőszövetkezetben dolgoztam, nem magas a nyugdíjam, alig több mint 125 ezer forint. Sokat dolgoztam én ezért, 25 éven át végigkapáltam a nyarakat. Örülök a plusznak, még akkor is, ha a szomszédaim nem tárgyalnak velem, mert én azt mondom, jól megy a sorunk itt Magyarországon. Én már el is neveztem az új hónapokat: a tizenharmadikat ráadás hónapnak, a tizennegyediket pedig reményhónapnak. Jó, hogy törődik velünk a kormányzat, persze jut nekik is bőven, de nekünk is adnak. Bemondták a Kossuthon, meg az M1-en is elmondják a híradókban, hogy más országban már ennyi sincs. Miértünk kiáll a miniszterelnök, kikéri a véleményünket, és figyel ránk nemcsak a plusznyugdíjakkal, hanem tűzifával, gáz- és villanykedvezménnyel is. Jó világ van, így gondolom.”
Ilona néni nyíregyházi, 89. életévét tapossa. Ő elég szkeptikus a nyugdíjával kapcsolatban.
„Negyvenegy évet dolgoztam általános iskolai tanítóként, és a nyugdíjam a kétszázezer forintot csak most érte el, ebben az évben. Tájékozott embernek tartom magam, megnézek mindenféle híradót, elolvasok sokféle újságot, és ezekből rakom össze a saját igazságomat. Az ország kátyúban van, gyerek alig születik, mert a fiatalok nem látják a jövőt. Hiába szépítik a dolgokat, az unokáimnak már nem lesz nyugdíja. Szabolcsban nőttem fel, itt tanítottam le ezt a sok évet, és képzeljék el, a testvérem, aki szintén tanító, és ugyanannyit dolgozott, mint én, csak Budapesten, most húsz százalékkal magasabb nyugdíjat kap. Szomorú. Egyedül élek már tíz éve, és alig tudom kifizetni az önkormányzati lakásom lakbérét és a rezsit. 130 ezer forintom marad megélhetésre, ebből harmincezer a havi gyógyszer és vitamin, tízezer forint a kábel-TV és az internet, igyekszem ápolt maradni, havi 7 ezer forint a hajfestés és a vágás. Turiból öltözködöm, és igen, szeretem a gyümölcsöket. Havi húszezer forint ilyen „luxusra” megy el.
“Alig marad valami kenyérre, húsra. Jól jönnek a plusz juttatások, de tudom, hogy ez csak amolyan választási osztogatás. Engem nem kábít el a kormány.”
Imre, nyíregyházi kereskedő, egy lakótelepi élelmiszerüzletet üzemeltet.
„Bármilyen plusz juttatás van, mindig megérezzük a boltban. Ilyenkor valósággal ünnep van a nyugdíjasok egy részének, megengednek maguknak olyan dolgokat is, amelyeket egy szimpla hétköznap nem vennének meg. Nem viccelek, ilyenkor több sajt fogy, a prémium felvágottakból is többet adunk el, cukrászsüteményeket is vesznek, szóval jótékony hatásai vannak a kereskedelemre ezeknek a kiosztott összegeknek. Nem sajnálom tőlük, mert sokan szó szerint nyomorognak.
“Sokszor a 12 deka párizsi sem maradhat 10 deka helyett. Jó lenne, ha olyan gazdag országban élnénk, ahol nemcsak a választások környékén lenne egy kis bőség a néniknek és bácsiknak.”
Bálint, szociálpolitikai szakértő:
„A megyei és országos nyugdíjkülönbségek strukturális okokra vezethetők vissza. Szabolcsban mindig is alacsonyabbak voltak a bérek, ez pedig ma az alacsonyabb nyugdíjakban jelenik meg. A 13. és 14. havi nyugdíjat nem tartom hosszú távon fenntarthatónak. Jelentős költségvetési kiadásokkal jár, és a demográfiai helyzet miatt kockázatos. Igazán hathatós megoldást az alacsonyabb összegű nyugdíjak nagyobb arányú emelése, valamint a gyógyszer- és rezsitámogatások bővítése jelentene.”
„A tények makacs dolgok.” Szabolcsban ma kevesebből élnek a nyugdíjasok, mint az ország számos pontján. A kérdés nem az, hogy kerülnek-e új hónapok a naptárba – természetesen nem -, hanem az, hogy közelebb kerül-e a megye valaha nyugdíjak tekintetében az országos átlaghoz.
Fotó: NYITÓKÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ
