Máris morgolódnak az utasok, mivel fény derült arra, hogy az illetékes miniszter a pénzvisszatérítéssel kapcsolatban elfelejtett említeni néhány “apróságot”. Ezzel a problémát meg is oldották, meg nem is. Túl sok esetben nem fog kelleni fizetni, ez már most látszik.
Csak egy kis csavart kellett elrejteni a rendeletben és máris nem sok kedvünk lesz visszatéríttetni a jegy árának felét (hosszú távon sem túl nagy összeg), de a labda úgymond már a mi térfelünkön. Ügyesen kitalálták.
M. Zsuzsanna, egy mérgelődő utas tette közkinccsé a vele történteket, ebből könnyen leszűrhetjük, mi az okosság/turpisság ebben a bizonyos jegyár-visszafizetési rendszerben. Főszereplőnk hétfőn utazott vonattal, amikor 16:48-kor Keszthelyen az InterCityn hangosbemondóban elhangzott, hogy “Megkérjük kedves utasainkat, hogy szálljanak le a vonatról. Az InterCity Keszthely állomásról nem fog elindulni”.
Pótlóbusz jött, átvitte őket Balatonszentgyörgyre, onnan fel (egy másik számú) InterCity vonatra, majd 42 perc késéssel érkeztek meg Székesfehérvárra. Ahol egy pénztár volt nyitva, 30 perc várakozás után közölték, hogy a rendszer “nem hozza” a visszatérítést, bár a 42 perc késést látja. Biztosan a pótlóbusz és hogy az InterCity száma más… így kapott Zsuzsanna egy “Igazolás”-t a késésről. Monoron lakik, de megígérték neki, hogy “nyugodtan intézheti onnan, 72 órája van rá”.
Kedden reggel a monori vasútállomás nagyon kedves pénztárosa mondta, hogy “jjaaaaa, pótlóbusz is van benne! Akkor ez komplikált eset, csak ügyfélszolgálaton lehet intézni. Legközelebbi a Keleti pályaudvar vagy Cegléd.”
“Nyilván nem megyek 1570 Ft-ért egy napot egyik irányban sem. Pláne, mivel ezekre az utakra újabb, (retúr) jegyet is kellene vennem. Csak csúnya szavak jutnak eszembe, úgyhogy Köszönöm, Lázár János, ezt is jól megígérted” – vonta le a szomorú következtetést a magát átverve érző utas. Nekünk mik a tapasztalataink eddig a pénzvisszatérítéssel?
